Ember tervez... Bika minimaraton volt tervezve erre a napra, de a készülődés során sikerült annyit csúszni, hogy erősen kétessé vált a rajtidő végére odaérni - viszont ha már elindultunk, akkor megyünk, menni kell, és találjak ki gyorsan egy szép, és közeli célpontot.
Megtörtént, célba vettük Fótot, ott pedig a Fóti Somlyót és az ottani tanösvényt. A Fáy-présháznál leparkolva vágtunk neki az emelkedőnek, megcsodálva az itt is nagyszerű panorámát. Aztán a tanösvény 3. állomásánál sikerült nem szándékosan rövidíteni - a korlát ívét követve vágtunk neki a következő meredélynek, ami hiba volt - jobbra tovább kellett volna menni a szélesebb, enyhén emelkedő úton.
Felérve pici pihenő a padoknál, némi tea a csemetéknek, aztán indulás tovább - persze 2-3 lépésenként egy-egy bogár, vagy virág miatt meg-meg állva :-)
Később találtunk az ösvény mellett egy mászókának használható kidőlt fát, úgyhogy itt egy hosszabb megállást kellett tartani - pihenőnek nem mondanám, hisz' sem a gyerkőcök, sem mi nem pihentünk. Itt erősen elszaladt az idő, és a továbbindulással szembeni ellenvéleményeket is kezelni kellett - de sikerült.
A Z3, T elágazása után lefelé még megállunk egy apró technikai szünetre, majd Jucival a nyakamban indulunk tovább.
Helyi menő kiskölykök zúdulnak lefelé bicajjal - a nem túl széles ösvényen majdnem súrolnak minket, de szólni, kiabálni, hogy jönnek - no azt nem tudnak... Szerencséjük volt, maradjunk ennyiben.
Már ismét aszfaltot koptatva látunk egy utánfutót, rajta egy szebb napokat látott, ehhez hasonló naszáddal.
Innen már csak egy pici emelkedőt kellett leküzdeni a parkolóig - ott meg az olthatatlan vágyat a Présház túrógombóca iránt, hiszen Juci már szinte alszik, úgyhogy a gyaloglat kajaszakmai része most elmaradt, de ami késik, közeledik :-)

A gyerkőcök egyszer sem köhécseltek délután, egészen addig, amíg be nem értünk Budapestre. Ennyit tesz a friss levegő, az erdő...