Két hét... és mekkora változás az időjárásban: A Gyermekvasút 10-en pityergősre állt az idő, most meg totálisan nyári melegre lehetett számítani.
A bőség zavara jellemezte a tervezést: Gerecse 50, Nyerges 40, OKT 60, Vitézlő 50 volt a mai "választék" - már ami a számomra érdekes túrákat illeti. A négyből kettőn már voltam, egy (OKT 60) egyszeri rendezés, de túramozgalomként is meg lehet szerezni a jelvényt, úgyhogy osztok-szorzok, és Nyergesújfalu felé veszem az irányt.
A rajt/cél közelében rengeteg autó parkol nagyjából :) katonás rendben - lerakom az autót, aztán nulla pontért :) odasétálok a rajthoz - a véradásból ma kihúzom magam - eléggé le fog fárasztani a gyaloglat, úgyhogy gyorsan nevezek, majd kicseréltetem az itinert a 40-es távra szólóra :-D és nekivágok.
Az útvonal jelentős része szalagozással jelölt - picit tartottam tőle, mert a szalagevő- és átkötöző manók "áldásos" tevékenységével máshol már találkoztam... No, itt ilyet nem tapasztaltam: prímán követhetően, ugyanakkor tényleg csak a szükséges mértékben kirakott szalagok és A4-es irányjelző lapok vezették a túrázókat.
Elvadult gyümölcsfák között, kellemesen hullámzó földutakon lehetett haladni az első, Lábatlan szélén található pontig.
Itt víz is van a bélyegzés mellé - tart a saját készlet, úgyhogy meghagyom az utánam érkezőknek.  Szalagozott út tovább - szalagevő- és átkötözgető manók nélkül - ahol kellett, még nyilat is alkottak szalagokból, úgyhogy nyugodtan a szalagokra hagyhattam magam - amellett, hogy az itiner részét képezte egy nagyon szép, színes Cartographia-s térkép is.
Előbb nyílt terepen, majd végre erdőben emelkedett az út, aztán ahogy a térkép is mutatta, érkezett a P- jelzés, amit szinte csak kereszteztünk.
Kényelmesen le a Hajós-völgybe - itt a térképre rajzolttól eltérően végig az aszfalton mutatta a szalagozás az utat, gondolom, a völgyben lévő vadkerítés miatt.
A ponton alma+víz, majd indulás tovább, át a patakon, fel egy szép oldalvölgyben. Egy túratárs falatozik az út mellett, megállok, én is frissítek egy picit, hiszen a Fica-forrásig bőven van előttem szint. Előbb egy nyílt terület következik, aztán kétszer balra, és nem durván, de folyamatosan emelkedő ösvényen föl a K- jelzésig... Szép szép, de azért jó meglátni a távolban a Gerecse 50 mezőnyét nagyjából szintben haladni - de még jobb elérni a jelzést, és balra tartva "hulámvasutazni" az alaposan megjelölt ellenőrzőpontig.
Ez jobbra felfelé kiesik a Gerecse 50 útvonalát jelentő kék sáv jelzéstől, de páran azért a másik túra résztvevői közül is feljönnek.
Egy csoki, és természetesen ásványvíz (bubis és bubitlan) is van a pontőröknél - zsírosdeszka jobb lenne, hiszen bőven van a környéken medvehagyma, bár egy része már a virágzásig jutott, de zsenge fogyasztható leveleket is bőven lehet legelni :-)
A jelzés is jó, helyismeret is van, de ezek nélkül sem lenne könnyű eltévedni: óriási a tömeg - ezt elsősorban a G50-nek lehet köszönni - ennek ellenére azért jó tempóban érek a K- P- elágazáshoz, ahol szinte életmentő módon  hűvös sört is lehet kapni - élek is a lehetőséggel :)
A privát frissítés után elbúcsúzom a G50 mezőnyétől, és Pusztamarót felé veszem az irányt. Maróton -megszokhattam volna- tájfutó rendezvénybe botlok, ez néhány túratársnak problémát okozott, nekem szerencsére nem - a jól ismert fölfelé tartó földutat könnyen megtalálom.
Ez még a K100 útvonala, igaz visszafelé - nemsokára a szerintem legkevésbé kedvelt részhez érek: balra hosszan be a Domoszló-völgybe, majd a túloldalán vissza, utána pedig hosszan, egyenesen hullámzik az út, több völgyet keresztezve a villamos távvezeték alatt.
Az aszfalt keresztezése után leülök pihenni egy keveset - hiába no, ez egy ilyen túra: nem rohanós, kényelmesen pihengetős... És sosemvolt helyre vízhólyagot szerzős :-( Konstatálom tehát, hogy a talpaimon egy-egy vízhólyagot sikerült alkotni, azaz a cipő+zokni párossal probléma van - cserelehetőség nincs, úgyhogy ez most így marad hazáig...
Pélire kényelmesen átsétálok, az elején emelkedik picit, persze, de egyáltalán nem vészes, csak nem szabad elnézni: Az aszfaltról felfelé tartó széles útról balra meredeken fel kell menni az erdőbe, és akkor nem lesz elkavarás :-)
Péliföldszentkereszten etetőpont működik, zsíroskenyér, hagyma, szörp - a szokásos alap túramenü fogyasztható.
A forrásnál frissítek - meleg van, jól esik a hűs víz, aztán irány a K- jelzésen tovább.
 A szántóföld sarkánál mindkét kapu zárva, úgyhogy szép "sarkosan" követendő a jelzés, (visszafelé tekintve alaposan megnézem a letérést a szekérútról, hiszen néhány hét múlva, ha minden jól megy ellenkező irányból fogok érkezni - picit több kilométerrel mögöttem) aztán némi emelkedő a pihenőig, ahol az utolsó előtti ep-n kapom a bélyegzést.
Kék barlang jelzés lefelé, Bajóton szépen megkerülöm a templomot, aztán a falu túloldalán nekivágok az utolsó emelkedőnek, föl, a Magyar-hegyre. 
Nyílt terepre érek, a távolban a pontőrök integetnek, hogy arra :-) Borral kínálnak - autóval vagyok, így kihagyom a lehetőséget, aztán szépen, amerre a jelzés mutatja leereszkedem a hétvégi kertekkel szegélyezett úton a Nyergesújfalu és Bajót közötti aszfaltcsíkig, amin visszafelé (Bajót irányába) kell haladni egy keveset, aztán balra be, el a tavak között, és egy újabb kanyarral vissza a célba. 17:10 a célidőm, gyorsan átveszem a szolid, de szép oklevelet és kitűzőt, elfogyasztom a pizzaszeletet, aztán elindulok haza.






Korábbi teljesítések: -

<- előző túra

következő túra ->