Téli túra - reggelre havat is kaptunk, bár nem sokat, de legalább a téli túra érzése nem merült ki abban, hogy hideg van :-)
A rajtban sokan vannak, de sikerül úrrá lenni a káoszon, és a rajtidő végén elindulok. Az aszfalt és a vasút közötti sétaút szinte kihalt, én azért szigorúan igyekszem követni a jelzést, úgyhogy ezt választom. Tempósan megyek, hiszen az, hogy hűs szellő lengedez, az igencsak enyhe kifejezés arra, amit kapunk ezen a részen.
Normafánál ki tudja, hanyadszor megcsodálom a panorámát, aztán megkeresem a pontot - túratársak segítenek, ők már nem először járnak erre ma :-)
A székelykapunál elindulok lefelé, elbambulok, és egy gyalogúttal arrébb kezdek kocogni lefelé, de szerencsére hamar feltűnik, hogy nem-annyira-ismerős-mint-kéne útra tévedtem, és némi iránymenettel már helyesbítek is. Jeges, csúszós lefelé, de azért lehet haladni, kocogósra fogom, bár csúcsokat dönteni nem fogok ma, de nem is cél, sőt, idén egyáltalán nem akarok azzal foglalkozni, hogy "jobbat menjek" a túrákon, mint korábban.
Makkosmáriánál megkapom a következő bélyegzést, majd irány a kellemesen emelkedő P- jelzés. Itt-ott belekocogok, érkezik a virág-völgy felől a S-, a völgyből kifelé persze gyaloglásra váltok...
Az egyik kereszteződésnél szép farakás "jön szembe" - erdőművelésre itt is szükség van, hogy az unokáink is szép, árnyat adó erdőben kirándulhassanak majd.
Szépjuhászné előtt az oda-vissza szakaszon ismerősök jönnek szembe, ők már túl vannak a Nagy-hárs-hegy megkerülésén, meg a következő négy(!) ellenőrzőpont bélyegzésén, de ami késik, közeledik, és hamarosan az egykoron
Ságvári liget névvel illetett állomás mellett kapom a harmadik bélyegzést, illetve fogyaszthatok némi rágcsálni valót és teát. Nem időzök persze sokat, hiszen a Hárs-hegy megkerülése után még járni fogok erre, úgyhogy neki is vágok a "betétkör" megtételének, azzal a gondolattal, hogy ha túl leszek rajta, akkor már csak a János-hegyet kell megmászni, és gyakorlatilag kész... A 4. ep után eszembe jut a "hetvenötödik" túrám, meg a tavalyi teljesítés is, aztán gondolataimba merülve bekocogok a pontra...
A Hárs-hegyi nyereg érintésével ismét Szépjuhászné következik, tea, keksz, aztán rádöbbenek, hogy János-hegy után még Disznófőhöz le kell sétálni... A P- jelzésen fölfelé erősen megtolom, mögöttem keresztbe lezúdul néhány hegyibringás, keresztül a turistaúton... Persze ha szólnak nekik, akkor az adrenalinlöket miatt elég durván reagálnak...
A kilátóba nem megyek föl, de természetesen a csúcson keresztül vezető jelzést követem, és utána automatikusan fordulok rá a Z3 meredeken lefelé tartó ösvényére.
A pont után a kellemes ösvény, majd az aszfalt kocogásra csábít, de nincs hozzá kedvem, úgyhogy kényelmesen sétálva érek a Tündér-szikla felé vezető leágazáshoz.
Beszédbe elegyedek egy kiránduló családdal, és innen egy jó darabig együtt sétálunk. Disznófőnél röviden elmondom az általam ismert történetét a forrásnak, meg hogy miért Disznófő, aztán fölfelé nagyobb tempóra kapcsolva elbúcsúzom tőlük.
Ismét Normafa következik, most már tudom, hol keressem a pontot, ahol megkapom a 10. bélyegzést. Innen már tényleg csak be kell sétálni a célba. Közben szerencsém van, mert szemből érkezik a gőzös, úgyhogy némi bozótharc árán készül róla néhány fotó.
A célban oklevél és kitűző vár, és persze az elmaradhatatlan zsíros kenyér hagymával. Sajnos a túra végére a térdem csúnya gondolatokra késztetett, úgyhogy egy időre pihentetni kéne... Pláne ilyen hideg téli időben.
Korábbi teljesítések:
2010,
2011
