Ezt a hosszú nevű túrát év elején még nem terveztem, hiszen erre a napra a Zöld túra valamelyik távja volt nagyon esélyes... Aztán az élet mást hozott: Jött a Cartographia kupa kiírása, aztán számolgatás, hogy mi az, ami odajutás szempontjából vállalható, mi az, ami nem, hogy lesz ebből kupa, vagy legalább jelvény avagy érem...
Egyszerűen: Most az eddig általam nem nagyon járt Bakonyba megyek, aztán a Z- jelzést ráérek szemrevételezni a Tojáson - pláne, hogy az a Sárgával együtt kiadja a Tojás sárgáját :-)

A döntés megszületett: irány Zirc! Facebook-on meg túratopicban hirdetve gyorsan összejött a telekocsi, bár az egyik utitárs jelezte, hogy a délután három körül visszainduló vonat neki lehet, hogy korai - nem lett az, de kezdjük az elején...

Menetrend szerint 8:36-ra érkezett Bubu Zircre, így nekünk is ez volt a célunk - egy veszprémi vargabetűvel térképnézegetéssel :) is kényelmesen sikerült időre a rajtba érni. A jelmezes rendezőknél gyorsan ment a nevezés, az itiner mellé került egy 10km-es vonatjegy is: Porva-Csesznek - Zirc útvonalra. Persze mi tudtunk egy hosszabb utat az erdőn keresztül :-) így a vissza 10km az odafelé 24km lett :-)
Bakancsot húztam, mert riogattak mindenféle patakkal és egyebekkel - sajnos ebből nem sok jutott erre a napra :-) aszfaltból, kövesútból viszont...

Zircen keresztülsétálva előbb a Ciszterci Apátságról, majd pedig Reguly Antal emléktáblájáról készítek fotót. Sajnos az apátság, legalábbis kívülről nézve eléggé... szóval felújításra szorul - remélhetőleg azért az állagmegóváson túl is lesz javulás.
A várost elhagyva a Z- jelzéstől jobbra egy kereszt áll a dombtetőn, mi maradunk a jelzésen, így csak távolról látjuk. Nem sokkal később élesen jobbra fordul az utunk, majd egy nagyrészt frissen kitakarított, járhatóbbá tett bokros terület után azért az első befagyott patakocskán is átkelünk.
Az útviszonyokról annyit, hogy fagyos talaj, az erdőgazdaság járművei által eléggé "szépen" feltúrva - bár ha olvadna, akkor meg óriási sár lenne, úgyhogy lehet, hogy a göröngyökkel jobban jártunk...
Akli előtt az olcsón vett elemek bemondják az unalmast (majdnem), így megállok egy cserére, aztán besétálok a többiek után a faluba. A pont a kocsmaboltban van, tea és műzliszelet jár a bélyegzés mellé.
Veszek négy ceruzaelemet, hogy legyen tartalék, aztán csak megkóstolom a teát, természetesen saját bögre terhére :-) Nagyon finomra sikerült, repetázok is belőle - aztán persze indulni kell tovább.
A faluból kifelé a már látott úton, picit emelkedve haladunk. A szántóföld közepén haladó földút a kirakott tábla szerint a zöld kerékpár jelzést (is) viseli :-)
Pálinkaháznál szép naaagy kutyák vigyáznak a szintén széép és naaagy épületree - a névadóból viszont egy szemernyit sem látunk, úgyhogy töretlenül törünk előre. Egy érdekesen nőtt útmenti fa azért egy pillanatra megálljt parancsol.
Páliháláson érdekes kiállítást láthatunk a pontőr autó elején: túrák díjazásai a '70-es évekből osztrák módra...
A pont után picit emelkedünk, persze csak szolidan, lankásan, aztán ismét erdő - de milyen :-( Az út bal oldalán tarvágás, bár itt-ott a természet is kivette ebből a munkából a részét :( Persze, a fára, mint nyersanyagra szükség van, hisz elkísér minket egész életünkön át, de mégis, a tarvágást ez nem tudja megszépíteni...
Az egyik elágazásban egy ilyen kivágott rönkre van felrakva a helyes irányt mutató A4-es lap - sokan sikeresen "benézték", és szemből jöttek vissza, köztük pár ismerős is, úgyhogy van idő fotózni - például a fenyőfák gyűrűjében álló vadetetőt. No, ez tetszik :-)
Immáron a P+ jelzést követjük fölfelé - ez az emelkedő erdei út nagyon szép, és ez a pici kaptató kell is, mielőtt teljesen berozsdásodnék :-)
Picit sietősebbre kéne venni a tempót, mert ha nem érjük el a három után pár perccel induló vonatot Zircre, akkor csak két órával később lesz mivel visszautazni, úgyhogy visszafogom magam fotózás szempontjából a továbbiakban.
Egy magaslesnél jobbra fordulunk, ahogy a kirakott nyíl is mutatja, majd picivel később NyÉNy-i irányban feltűnik Kőris-hegy, tetején a radarállomással.
Innen csak egy macskaugrás, és leérkezünk Szépalmapusztához, ahol rövid kitérővel a GCSZEA ládát is levadásszuk. Szerencsére könnyű dolgunk van, mert egy másik túrázó épp a ládánál van, úgyhogy nagyon nem kell keresni :-)
A befagyott tó öble fölötti hídon visszasétálunk az aszfaltra. Jobbra a Szépalma hotel visszafogott eleganciájú épülete, balra az arborétum - mi erre indulunk, hiszen a következő EP itt van.
Ezen a ponton mi is lenne más az ellátmány, mint egy-egy szép alma :-) Az almát rágcsálva sétálok keresztül a parkon, és olvasgatom a növények nevét tartalmazó táblákat. Szép, nyugalmas környék - lehet, hogy családdal is vissza kéne ide jönni? Végülis miért ne, a nagyobbik lányom amúgy is imádja a lovakat :-)
Persze nem csak ló akad errefelé, hanem szürkemarha is - idén vajon eljutok-e a Kincsem túrára, amin tavaly olyan fincsi marhapörköltöt lehetett fogyasztani...?
A változatosság kedvéért egy darabig aszfalton haladunk, majd a K-S- jelzés (kék-sárga? az a Cartographia szine...) balra bevág az erdőbe, hogy az úttal párhuzamosan haladjon... Mindegy, arra van a jelzés, akkor arra megyünk :-)
Később a S- balra, a K- meg jobbra fordul, mi ez utóbbit követjük, keresztül egy nem túl nagy dombon, aminek a tetején egy fából készült antennatorony vonja magára a figyelmet -előttünk meg a völgyben található Borzavár templomtornyának a teteje - amivel nagyjából egyszintben haladunk :-)
Borzavárra beérve szalag, majd aszfalt, a templom előtt egy emlékmű, majd ismét aszfalt, egészen egy kertes ház alsó szintjén lévő aprócska kocsmáig. Itt már a rövid távval azonos az útvonal, úgyhogy igencsak jelentős a tömeg, ezért egy rövid tartózkodás után, fél kettő tájban a túra utolsó szakaszának is nekivágtunk.
A rövidtávosokkal együtt hirtelen sokan lettünk... Olyannyira, hogy a faluból kiérve, a dombtetőn a Gyermekvasút nyomában jut az eszembe... No nem azért, mert vasút az is, meg ez is... Rakéták begyújt, és sok-sok előzéssel robogunk a cél felé - ennyi embernek ugyanis idő kell, míg érkeztetik, és a vonat az nem vár...
A szántóföld után meredeken lejtő, majd a völgyben szelíden kanyargó erdei úton trappolunk - a völgy még így, a télből kifelé, de még tavaszba nem fordulva is nagyon szép, a levegő friss, tiszta, pláne, ha a dohányzó túrázót sikerül magunk mögött hagyni... Sohasem értettem, hogy miért kell a friss, erdei levegőbe belerondítani...? No mindegy.

A célban beállunk az ekkor még rövid sor végére, megkapjuk a díjazást (oklevél, kitűző), valamint egy vasútbarát térképet. Mire idáig jutok, a sor igencsak megnő - érdemes volt kocogni egyet így, a végén :-)) Pláne, hogy a 25kg kenyér is a végét járta már... Azért egy szeletet elfogadok, a teát viszont nem kívánom, örülök, hogy kint, a napsütésben ücsöröghetek.

Menetrend szerint érkezik a vonat Zirc felé - felszállunk, és rövid vonatozás után Zircre érünk, ahonnan autóval indulunk hazafelé.