Ahogy számolom, a 30 éves hazai teljesítmánytúrázás és 20 éves TTT pontgyűjtő mozgalomban jelentősebb pluszpontok nélkül is összejöhet a szükséges 2011 pont, de biztos, ami biztos, ezt a plusz 30 pontot jelentő túrát nem hagytam ki. A változatosság kedvéért BMV-vel (busz-metró-villamos) közelítem meg a rajtot - negyed nyolc körül szállok le a hűvösvölgyi végállomáson. A nevezés gyorsan megy - két A6 méretű cetli összetűzve: az egyik a nevezési lap, a másik egy "ős Kinizsis stílusú" pecsételőlap - az előbbit leadva megkapom az "itinert" - végülis a K- majd némi piliscsabai séta Klotildligetig a túra első fele, úgyhogy tényleg fölösleges lett volna kettő mondatnál többet írni erről a szakaszról :-) Indulási időnek fél nyolcat írok a lapra, van pár percem, ismerősökkel váltok pár szót, aztán nekilódulok, keresztül a vasút alatt, majd a sétányt követően hooooosszan aszfalton. Ez persze annyira nem baj, hiszen lehet nézegetni a szép és kevésbé szép, meg a totálisan tájidegen építészeti csodákat, a már nyíló virágokat. Laci indulás előtt invitált, hogy tartsak vele - itt egy darabig együtt megyünk. A templomnál most nincs esküvő - na ja, kora reggel van :-)) Van viszont nagyon kellemes idő - remélem, az idei évre ez lesz a jellemző.... A Remete-szurdok előtt a pont pont ott van, ahol két évvel ezelőtt is volt, úgyhogy már rutinosan szólok egy futó után, hogy ha bélyegzést szeretne,a kkor ne menjen tovább :-) A szurdokban érezhetően hűvösebb van, mint úgy általában mindig, a patak pedig ha nem is nagyon erőteljesen, de azért illendően szép vízhozammal folyik - persze a tavalyi Meteorhoz képest sehol sincs, úgyhogy száraz lábbal át lehet rajta kelni... A bicajosok persze nehezebb helyzetben vannak, de úgy nézett ki, hogy ők is sikeresen veszike zt az akadályt - Az emelkedőre felkapaszkodásukat viszont nem várjuk meg - elindulok tempósab fölfelé, Lacitól is elköszönve, hiszen ő egy órával későbbi vonatot célzott meg. Felérek, szuszogós, persze, de azért simán megy egyben a kikapaszkodás, meg után a "levezető" normál emelkedés :-) Nagykovácsi előtt a természet hívó szavának engedve teszek egy rövid kitérőt, úgyhogy mire visszaérek a jelzésre, Laci utól is ér. Rövidesen érkezik a S- jelzés jobbról, majd jön a két, jól ismert sáros-kerülgetős rész, ahol teljesen korrekt doronghidacskák készültek, úgyhogy "menetből" simán vehettük ezeket az akadályokat is. A Muflon zárva, Laci azért megáll faltozni - én másodszor is elköszönök tőle, és szaporázom a lépéseimet - jó lenne 4 órán belül beérni, hogy a vonat előtt legyen pár percnyi időm. A szénásokra fölfelé jó dolog gyalogolni, pláne, ha nincs tikkasztó hőség - szerencsére még nincs, úgyhogy igen rendes tempóban haladok. Itt-ott ibolya nyílik, dokumentálom a tényt :-) majd a sorompó után nem sokkal szólok az erre tévedt bicajosoknak, hogy nem biztos, hogy jó helyen járnak... (Elvileg nekik kimarad a Nagy-szénás). A levegő friss, a táj még így, tavaszelőn is lenyűgöző, de nincs mese, menni kell. A pont a szokott helyen, bélyegzés után némi frissítés, aztán a majdnem utolsó emelkedőn csúcstámadás :-)
Mennyire más körülmények fogadtak itt Budai trapp idején, vagy akár a Piros-on... A szél picit fújdogál, de ez már az a tavaszi verzió :-)
A Kőris-völgy is egészen más arcát mutatja -szerencsére- mint bő egy hónapja - bőven van már hóvirág, az út mentén pedig a szorgos favágók munkája nyomán nem túl régen darabolt rönkök pihennek, és árasztanak nagyszerű illatot.
No igen, így is lehet erdőt művelni: nem tarra vágva, hanem okosan, a természettel együtt "gondolkodva" ritkítani az állományt.
Már majdnem elkezdtem magamban a favágókat is dicsérni, hogy az utat szabadon hagyták, amikor a K+ csatlakozásánál balra tartó utunkat bizony-bizony a földön fekvő rönkök keresztezték - mindegy, óvatosan átlépkedek rajtuk, aztán a meredekebbé váló lejtős részen picit kocogósra fogom.
A kocogós tempó aztán majdnem bosszút áll rajtam: az egyik kanyarnál (amit meredeken le lehet balra tartva vágni) az út jobb oldali ágát választom, és bokáig cuppanok a sárba - szerencsére vastag avar fedi, így a cipellőm nagyjából megússza a dolgot :)
Egy érdekesen nőtt fa azért megállásra késztet - jó lenne tudni, hogy a természet hogyan alkot ilyeneket? Bár lehet, hogy egy vicces kedvű ember csavarta össze a pici fa két ágát, amiből sok-sok év után ez lett...?
Piliscsabáig kocogósan haladok, aztán aszfalt, főút... Az itinert meg az órát nézve esélyes a 4 órán belüli teljesítés és ezzel a korábbi vonat elérése - a felüljárón megállok egy picit, lentről túratársak érdeklődnek, hogy van-e itt pont - tudtommal nincs, mondom, aztán tovább indulok lefelé a lépcsőn, aminek az aljánál egy nagyományos vödör van felakasztva szemetes gyanánt - nem hagyom ki a "lehetőséget", és az út közben itt-ott felszedett, vélhetően túratársak által véletlenül elveszített csokipapíroktól megszabadulok. Innen egy szép fasorral szegélyezett utca következik, picit emelkedik, és nem, nem az első, hanem a második utcán fordulok jobbra, ott, ahol kell, majd kocogósra fogom... Aztán a távolban feltűnik a vasút - jól állok, bőven lesz időm az elvileg 11:48-as vonatig. A célban a díjazás mellé egy üdítőre vagy teára beváltható bón jár a kitűző és oklevél mellé - tea helyett inkább buborékos üdítőt választok, majd kényelmesen kisétálok a vonathoz. Pénztár zárva, úgyhogy jegyet majd a vonaton... Vagy sem... De tehetek én arról, hogy a kalauz nem járt felénk...? Korábbi teljesítések: 2009
|
2011. >