No, a nullázós évnek annyi - de nagyon nem bánom :-)) Reggel korán a rajtban vagyok, aztán picit változik a program, úgyhogy a nevezést követően (hmmm... lehet, hogy nem véletlen, hogy a 42-es számot kaptam...?) megvárom a tömeg elvonultát, és Pataporc társaságában 8:10 körül nekivágunk ennek a kellemes télies tavaszias sétának.

Normafánál még zárva van a réteses, úgyhogy "majd visszafelé", gondolom, és ráfordulunk a Z+ jelzésre. Itt-ott van icikepicike sárfolt, de a terep nagyon jó, hó még talán nyomokban sincs. Makkosmária, majd P-, S-... Nem tudom összeszámolni, hogy hányszor jártam erre, de nincs is rá szükség, mint ahogy az itiner és a térkép nézegetésére sem.

A P-S- ismét fonódik Szépjuhászné előtt, itt már van szembejövő forgalom is: a gyorslábú túratársak már megkerülték a Hárs-hegyet; jó utat kívánunk egymásnak, és megyünk tovább. Az ep-n mazsola, sós mogyoró, keksz, sós ropi, aszalt cseresznye, forró tea fogyasztható. Némi csemegézés után indulás tovább, hiszen a felénél sem járunk még.

A ZcS- találkozásánál Lükepék jön szembe - csak ládázni jött ki, beszélgetünk egy picit babaszakmai dolgokról, páran megállnak, azt hiszik, hogy ez a következő pont, de pont nem :-)) Aztán érkezik Bubu, és vele indulunk távább, egészen Szépjuhászné második érintéséig - az aszalt cseresznye elfogyott, tea, mazsola, mogyoró, keksz, aztán megyünk tovább - Bubu kényelmesen leül, és nem hazudtolja meg magát :-))) A P- emelkedik a János-hegy tetejéig, bár ez most csak a térképről derül ki - olyan jól ebeszéltük az időt, hogy észre sem vettük, csak azt, hogy ott áll előttünk Erzsébet... Pont, követjük a jelzést a csúcson keresztül, majd a Z3 éles balra letérését simán vesszük. Egy túratárs kapaszkodik visszafelé - megnyugtatom, hogy jó felé indult, szerencsére nem sokat jött vissza ezen a meredek szakaszon.

Kétszer keresztezzük az aszfaltos utat, szerencsére mindkét alkalommal ott az átjáró/rés a szalagkorláton, úgyhogy az is mutatja, merre van az arra, majd pont, éles jobbos, és máris a Libegő alatt járunk. A panoráma nagyon szép, a hegyoldal viszont iszonyatosan pusztul: az ösvény az úttól fölfelé igen durván néz ki... Mindegy, most nem arra megyünk :-)

Újabb hezitáló túratársat segítünk ki: igen, tovább az aszfalton, majd a jelzést követve balra. Pedig most már térképet is kapunk, nem úgy, mint az évekkel ezelőtti, nem túl pozitív kicsengéssel emlegetett "zöldgömbös" túrákon. Szalag az persze nincs, de -pláne ezen a területen- nem is kell.
A Tündér-sziklához vezető letérés is igen jól jelzett, meg azért jártam már erre pár alkalommal, úgyhogy talán bekötött szemmel is menne :-) Persze kár lenne érte, hiszen innen is nagyon szép a kilátás.  Lefelé az óriáslépcsők most kevésbé kényelmesek - mo persze, tavaly hó volt, most meg teljesen tavaszias az idő. Idősek sétálnak, szerencsére el tudunk menni mellettük  Z-, Disznófő, Normafa, Hegyhát út... Dízelvontatású szerelvény érkezik - erről is legyen egy fotó, úgyhogy csattintok egyet... Aztán egy másikat is, biztos, ami biztos - legalább a gyermekvasútról legyen kép, ha a "téli" már nem is jön össze ma :-)))

A célban szerencsénk van, gyorsan rákanyarítják a neveket a dátumozás nélküli oklevélre, kitűző, zsíroskenyér, tea... ismerősök érkeznek, jót beszélgetünk, aztán újabb tömeges beérkezés, a sor növekszik... Azért sikerül kezelni a helyzetet.

Budapest kupa füzetek, TTT tagsági is elintéződik, úgyhogy nincs más hátra, mint előre, és koptatni a túracipellőt idén is :-) Ennek örömére elsétálok a kimaradt rétest pótolni, de a sor nagyobb, mint a túra céljában (pedig ott sem volt semmi...), úgyhogy inkább kihagyom, és picit gyönyörködöm a panorámában: