 Szombaton egy állatkerti séta során a "trópusi vihar" című programot kipróbáltuk a családdal - reméltem, hogy a hét végére ennyi ázás lesz összesen - és utána még kényelmesen meg is száradtunk a napsütésben. Aztán este már rendesen lógott az eső lába, amikor elindultam a buszhoz, és mire Újpest Városkapuhoz értem, már szakadt az eső... Nem vagyok cukorból, mint ahogy az a nem kevés túratárs sem, akikkel együtt vártuk az esztergomi vonatot, ami időben, dupla szerelvényként érkezett, úgyhogy kényelmesen elfértünk - a vonaton már helyet foglaló többi túrázni induló között. Jó, azért normális utas is akadt :-) Esztergomban aztán hosszú sor, gyors nevezés, 23:15-ös rajtidő - és eső. Nem durván, csak olyan "úgyis rommá áztatlak" jellegű csendes verzió. Esőnadrágot húzok, GPS be, igaz, az első hat kilin nem tudott műholdat fogni, talán picit felhősebb volt az ég... A városi szakasz most nem magányosan, madárcsicsergést hallgatva telik, mint az elmúlt évben, hanem csapatostól haladunk az első pont felé. Kivéve persze a parkot, amin igencsak kevesen hosszabbítunk a jelzést követve :-) Mint sokakban, bennem is megfordul az a kósza gondolat, hogy hátra arc, és megyek haza, de aztán elérem az első EP-t, megvan a bélyegzés - ekkora tömegben szégyen lenne megfutamodni, úgyhogy megyek tovább :) Az éjszakai szakasz idén is tökéletesen jelzett fényvisszaverős nyilakkal, lapocskákkal - no meg az előttünk járó túratársak lámpái, mint hosszan elnyúló fényfüzér is mutatja az utat előbb fel, majd nagy kanyarral lefelé. Ha nem esne az eső, akkor pompás lenne, így "csak" szép... Az eső alábbhagy, az esőnadrág kívül szárazabb, mint belül - nem szellőzik, az izzadtság benne marad, úgyhogy megszabadulok tőle. A hátizsákon esővédő van, úgyhogy az esőkabát nem is kell, elég a sima dzseki - egyelőre. Itt még kényelmes erdei út kerül a talpunk alá, aztán elérjük a Barát-kúti erdészházat, ahol idén csak nekünk van felirat, a vadaknak nincs :-) Minden esetre bezárom magam után a kaput. Picike aszfalt, majd balra fel, enyhén, de azért emelkedik. Aztán picit jobban :-) Az emelkedő után az erdőművelés nyomai okoznak "kellemes" perceket, meg a kisebb-nagyobb dagonyák is lassítanak, hiszen nem lenne jó rögtön az elején beáztatni a cipellőket. A S-S+ elágazásnál újabb pont, és persze eső, ami azért hol csendesedik, hol jobban rákezdni... Pilisszentlélek csendes utcáin haladva szerencsére nem látszik, hogy hova kell felgyalogolni - én tudom, de akikkel épp koptatom az aszfaltot, nekik ez az első Sárga - legalábbis ezen a távon... Azt tudtam, hogy a faluból kifelé sáros lesz az út, meg hogy Pilisnyeregig meredek is; fizikálisan nem is volt gondom, de agyban nagyon nem kívántam... Aztán egyszer csak feltűnt balra az emlékmű, az út vízszintbe fordult - felértünk! Ide még el kéne jönni az idén - nem is olyan sokára :-)) Ha már fent vagyunk, akkor irány lefelé - nem elvétve az egyébként szépen jelzett letérést jobbra. Ezt a szakaszt tavaly sem szerettem, és most, hogy sáros is, kifejezetten "gyökketővel" haladunk, pláne, a meredekebb részeken. Ennek is köszönhető, hogy négy óra alatt sikerül az Esztergom-Klastrompuszta szakaszt megtenni. Nem jó, nagyon nem. Viszont az eső eláll, ami jó. A ponton szörp, szaloncukor fogyasztható, de van, aki saját készletből is falatozik... Aztán csak tovább indul kis csapatunk, kényelmesen, de azért tempósan haladunk... Bejön a P- jelzés, aztán rákezdik a madarak is - jóval-jóval visszafogottabban, mint a múlt évi túrán, ami nem csoda, hiszen akkor nem esett, és telihold volt. Megyünk, ahogy tudunk, hol az úton, hol vele párhuzamosan a fűben. Iluska nehezen jön el, de azért csak feltűnik a jól ismert pihenőhely - persze mi telhetetlenek vagyunk és már Rózsikánál szeretnénk lenni :-))  A pont után balra lesétálunk a gázvezeték nyomvonalán, és máris Pilisvörösváron vagyunk. A kálváriához fel kell menni, hiszen feltételes EP van jelölve - ami most nincs... Sárga túra, hiányzó feltételes EP-vel...? Nehéz elhinni, de így van... :-)  Lassan, komótosan sikerül picit rossz irányba elindulni, aztán másodikra csak eltaláljuk, hogy a téren melyik úton kell továbbmenni... Innentől ismerős terep jön, némi lépcsőzés, meg járda... Aztán a lakott területről kiérve hazai "pálya", no meg Antónia következik :-)) akit kényelmesen, minden komolyabb szuszogás nélkül letudunk - hogy aztán gyors fejszámolással kiderüljön a Muflonnál, hogy nagyon vacakul állunk időileg... Sebaj, nagyjából szintben haladunk, úgyhogy kocogósra fogjuk, és a S- kunkorában lévő pont érintésével lerobogunk a Jegenye-völgyön, bő hatos tempóban. A benzinkútnál ásványvizet kapunk frissítés gyanánt, majd Alsó Jegenye völgy, és végre, végre a hőn áhított Rózsika is feltűnik :-)) Az emelkedőn már szétszakad a csapat, aztán a szintesbe forduló szakasz segít egy picit, de látszik, hogy itt ma nem mindenkinek lesz meg a hetven kili... A Kötők padjánál a hölgyek nem kötögetnek, hanem bélyegeznek - beszélgetünk picit, aztán a többiek után iramodok.  Ez volt az első olyan túra, ahol lefelé neveztem át - talán belefért volna a maradék időbe az a 18km, talán lehetett volna egy kínlódós 70-es gyaloglatom, talán... Mindegy, ez így volt jó, ahogy volt, és különben is Sárga 50-es kitűzőm még úgysem volt eddig :-)) A rendezés természetesen a tavalyihoz hasonlóan nagyon jó volt, az időjárásról és annak következményeiről meg nem a rendezők tehetnek. Jövőre? Persze hogy itt a helyem - remélem, ismét 70km-en. Korábbi teljesítések: 2009 (18km), 2010 (70km)
|
2011. >