Egész nap "lógott az eső lába", így családi kirándulás helyett egyedül vágtam neki ennek a rövid sétának - mint kiderült, jól tettem, hiszen nem sokkal az után, hogy célba értem, el is kezdett szemerkélni az eső...

Reggel tehát némi zsámbéki nézelődés :) után megérkeztem Szomorra, ahol a kirakott táblákon felül a parkolást is segítő polgárőrök mutatták, hogy merre van a rajt. Gyorsan leraktam az autót, aztán bent, a sportcsarnokban kiderült, hogy a 10-es távra a nevezés Zsámbékon lesz, és a buszhoz, ami átviszi a résztvevőket, épp az előbb indult el a csapat. No, akkor hátra arc, és tempósan utánuk! Sikerült elcsípni őket, így az első körrel utazhattam át a rajtba.
Zsámbékon a Romtemplomtól picit fentebb, egy szépen rendben tartott présház előtt volt a rajt, ahol a kerek 11-es rajtszámot sikerült megkaparintanom :-)
A Romtemplomnál persze kötelező fotómegállás: kókadt fények, tipikus szomorkás őszi reggel, de a Romtemplom tényleg szép. Aztán persze indulás tovább, a terveim szerint hazafelé majd alaposabban megnézem, hiszen a résztvevők ma ingyen tekinthetik meg - és nem csak a kerítésen kívülről.
Szalag, leírás, mindkettő prímán segíti a tájékozódást, úgyhogy a Szent Norbert tanösvényt kényelmesen megtalálom.  Emelkedik tovább az út, egészen a gerincig, ahonnan most is szép panoráma tárul az ember szeme elé - megpróbálom elképzelni, hogy tiszta időben milyen lehet... Újabb indok, hogy ismét el kell ide jönni.
Az ösvény, amit a szalagok is jeleznek gyakorlatilag párhuzamosan halad a S- jelzéssel, de a gerinc/fennsík Szomor felőli peremén, úgyhogy ahol épp kilátunk balra, ott a távolban feltűnik a Kakukk-hegy is . Az ösvény több helyen keresztez 2-3m mély vízmosás-szerű árkokat, úgyhogy kellemesen hullámvasutazva lehet haladni.
Terveztem, hogy ahol lehet, ott belekocogok, de valahol elmaradt a futókám, úgyhogy csak kényelmesen sétálok ezen a részen - is.  Aztán egy futó érkezik mögöttem, váltunk pár szót, és csatlakozom hozzá. Aztán pikk-pakk megérkezünk az Óriások lépcsőjéhez, ahol az EP-n nápolyival kínálnak minket. Innen még egy rövid szakaszon együtt megy a 10-es és a hosszabb távok útvonala, aztán a hosszú jobbra, a 10-es táv meg balra, Anyácsapuszta felé megy tovább - én ez utóbbi ösvényre fordulok, és nem sokkal később meg is érkezem a buszfordulóhoz. Anno a Zongor 45-ön itt köszönt rám egy kisgyerek - most sehol senki, csak az n+1 parabolaantenna bámulja némán az eget az alaposan leharcolt állapotú, itt-ott dózerérettnek tűnő sorház tetején...
A ponton egy fiatal srác ücsörög, esernyő, fóliával letakarva a frissítésként itt osztogatott dobozos gyümölcslé  - hiába no, neki jóval tovább tart a mai műszak, mint nekem, aki már túl van a táv felén... Megiszom a gyümilét, doboz a szemetesbe, aztán mehetek egyenesen tovább - anno a Zongor 45-ön itt kellett kerülni a tó magas vízszintje miatt, most szerencsére nincs ilyen probléma.
Egy elágazásnál tábla is felhívja a figyelmet arra, hogy innentől kezdve kétirányú szakasz következik, úgyhogy a szembejövő forgalom nem azt jelenti, hogy bárki is rossz irányba halad :-)
Az Anyácsai-tó partján van a következő pont, már jóval korábban kiderül, hogy itt mit kapunk: a szemből érkezők zöme ugyanis út közben pogácsát eszik :-)
A bélyegzés után én is megkapom a friss fincsi pogit, aztán indulok tovább, bár a dombok közé szorult horgásztó nézelődésre csábít...
A zsilipnél Petami és Szötske érkezik szemből - ők hosszabb távot választottak mára - váltunk pár szót, aztán mennek tovább, pogácsát enni :-)
Egy négyes kereszteződés után már ismerős az út: magasles balról az erdő sarkánál, majd  picivel később balra föl... Szuszogósan, de azért sikerül felérni megállás nélkül a platóig, ahol csak és kizárólag a nézelődés okán állok meg :-) hogy egy újabb nekirugaszkodással a csúcson találjam magam.
A ponton épp tömeg van, ráadásul Attis - akivel reggel, amikor Szomorra értem találkoztam, miközben épp indulófélben volt -  is szembejött, amivel sikerült picit megkavarnia -- kiderült, hogy reggel egy rövid távot ment, és ez már a második "kör" neki. Innen aztán "csak" le kell csorogni Szomorra: picit meredek ösvény, majd a régi kálvária után némi aszfalt, majd cél.
Kerek két óra egy perces idő kerül a papírra, átveszem a szép emléklapot és kitűzőt, megjegyzem, hogy príma volt a szalagozás - tényleg az volt - utána pedig fogyasztok a "szokásos" túramenüből.  Picit hezitálok, hogy menni kéne még egy kört, de most szomori rajttal, aztán úgy döntök, hogy mégsem - ennek köszönhetően nem is ázok meg :-))

Nyomdász csodálkozik, hogy már a rajtban osztogatják a Cartographia-s bónokat - mondom nem, én már célba értem
Kapok egy bónusz Horalky-t, beszélgetünk egy keveset, aztán indulok haza - már csepergő esőben... Emiatt aztán a Romtemplom és a színházi bázis  megtekintése most kimarad - majd legközelebb...

Korábbi teljesítések: -

<- előző túra

következő túra ->