A kimaradt túrák miatt is kötelező volt ez a szép, de nem könnyű útvonalon haladó túra - Gabinak a 9., nekem pedig a 25. az idei Budapest-kupában, úgyhogy nem volt mese, végig kellett mennünk.
A nevezés gyorsan ment, és ahogy az életben sok területen, a "jót, gyorsan, olcsón"-ból itt is kettőt lehetett választani - egy jó, mi több, príma túrát kaptunk :)
A Hárs-hegy a bemelegítés jegyében,picit döcögősen telt - a Barlangtól Barlangig meredek levágását nem is mutattam meg Gabinak, gondoltam elég lesz a jövő héten szembesülni vele :)
Ez neki is ismerős terep, picit talán túl óvatosan ereszkedik az aszfaltig - persze, hogy bevárom, addig legalább pihenek :-) hiszen jön a feketeleves, akarom mondani a Fekete-fej - ami a túra egészét tekintve nem is olyan vészes szintet jelent.
A túloldalon jobbra fordulunk, pici aszfalt Adyligeten, aztán a dombtetőn sajnálattal(?) veszem tudomásul, hogy nem nagyon tudom végigmutogatni, hogy hova fogunk ma még felmászni, merthogy csúnya ködös az idő.
A Remete-szurdokban is pihenősre fogjuk - kell az erőgyűjtés a kikapaszkodáshoz... Aztán túl leszünk rajta, a tetőn tartunk egy szusszanásnyi (na jó, picit hosszabb...) pihenőt. Az emlékeim szerint a Buda Határán túrán nehezebben ment ez az emelkedő.
A Remete-hegyen lévő pontnál ismerősöktől kapjuk a bélyegzést, mondják, hogy a pont zárása után jönnek végig - no, akkor ma még találkozunk, gondolom...
Budaliget érintésével, és jó sok szint elvesztésével az Alsó Jegenye-völgybe érkezünk, ahol idén vízbefulladással, illetve apróra töréssel bűnhődtek a töklámpások :-) Persze volt olyan, amelyik okosan elbújt egy fa mögé, egy másik meg... Nem is tudom, hogy maradhatott életben egy fatönk tetején? Lehet, hogy onnan szónokolt, mint egy politikus, és őt senki sem merte bántani...?
Erre is jártunk már Gabival (Buda határán), igaz, akkor nem mentünk egyenesen föl a kálváriára - most viszont tetszik, vagy sem, be kell állni az esésvonal irányába, és menni fölfelé. Ahogy az elején megbeszéltük, emelkedőn mindenki a saját tempójában megy, biztatni nem tilos :) a másikat, úgyhogy meg-meg állva biztatom a páromat, hogy nincs már sok - odáig, ahol én állok :-)) Aztán persze csak felérünk - sajnos a panoráma most nem az igazi a párás, ködös idő miatt - de mikor legyen köd, ha nem késő ősszel...?
Lassan zár a pont, úgyhogy elindulunk, jellemzően lefelé tartó, de azért kellően hullámzó ösvényen érjük el a K- jelzést.
Szép őszi erdőben, jó tempóban haladunk Virágos-nyeregig, ahol ismét "rápihenünk" az előttünk álló kellemes szakaszra - én tudom, mi következik, Gabi még nem... Ránézésre sem tetszik neki a Vihar-hegy, hát ha még tudná, hogy mi van utána... Emlékszem, amikor először jöttem erre, akkor nekem is legalább ennyire nem tetszett ez a szakasz, és azóta sem sikerült nagyon belopnia magát a szívembe, bár az évek alatt egyre rövidebbnek tűnik az emelkedő :-)
Azért csak fel- illetve átérünk, Gabi pont jókor kap a nyeregből kifelé kapaszkodva biztatást kedves túratársaktól - azt azért elhallgatom előtte, hogy a végén azért még lesz egy hosszú fölfelé...
Sajnos "logisztikai okból" idén a  célba költözött a teapont - úgy is lehetne mondani, hogy a rendezők a számukra könnyebb/egyszerűbb megoldást választották... No mindegy, egy ilyen, összkomfortos túrákról híres csapattól ez kellemetlen meglepetés, igen-igen jól esett volna itt egy meleg ital, bár szerencsére azért olyan rettenet hideg nincs, és folyadékkal is jól állunk.
Kényelmesen bandukolunk lefelé, szerencsére itt bele tudunk húzni egy picit, bár a parkoló és a Határ-nyereg között a S- picit visszafog minket - hogy aztán a K- jelzésen ismét sietősre fogjuk.
Az Árpád-kilátónál még bélyegeztetünk egyet, aztán robogunk lefelé, az Apáthy-sziklánál aztán nem tudom megállni, hogy meg ne mutassam, hova megyünk le, és hogy nagyjából hol van a cél, hova kell felgyalogolni...
Aztán jön a "nemszeretem" lépcsőzés - most lefelé, bár így sem szeretem :-) aztán át a híd alatt, és elkezdünk fölfelé kapaszkodni...
Ez megy egészen a Széher-út végén lévő sorompóig, itt picit megállunk, aztán némi kegyes csalással ("már ott van az emelkedő vége", mondom) sikerül Gabinak átlendülni ezen a holtponton is, hogy aztán a sötétedés miatt már majdnem lámpát kapcsolva érjünk be a célba. A menetidőnk 7:40 lett, de ez másodlagos: a lényeg, hogy megcsináltuk. 
A díjazás átvétele után nagyon finom gyümölcsteával és banánnal frissítjük föl magunkat.

Nem könnyű túra, bőségesen megszórva emelkedőkkel, ráadásul a végére is maradt szint... Ha visszaemlékszem arra, hogy én hogy kezdtem, akkor pláne azt kell mondanom, hogy gratulálok a páromnak - a jövő héten pedig ismét nekivágunk a Budai hegyeknek, hogy a Barlangtól Barlangig teljesítésével a Budapest-kupa 10. túrája is meg legyen neki.

Korábbi teljesítések: 2007, 2008, 2009, 2010

<- előző túra

következő túra ->