Korábban kacérkodtam a gondolattal, hogy a Margita 5 - Fedezd fel Visegrádot 10 duplát kéne megcsinálni, de aztán osztottam-szoroztam, és a Margita-kupa nem fog beleférni ebbe az évbe, úgyhogy maradtam Visegrád és a hosszabb táv mellett. Igaz ugyan, hogy a városnéző séta is "ér" a Cartographia kupában, de sem az Apátkúti-völgy, sem a visszafelé vezető K- jelzés nem ismert a számomra, úgyhogy irány az ismeretlen :-)

Visegrádot autóval a Szentendre - Pilisszentlászló - Lepence útvonalon közelítem meg: az út szép, és bár rendesen kanyargós is, egy durva jégbordás résztől eltekintve teljesen rendben van - érzésre jóval kevesebb kátyút kellett kerülgetni, mint délután hazafelé, a 11-es úton.
A rajtot elég gyorsan megtalálom, bakancsra cserélem a túracipőt - olvadás után vagyunk, az Apátkúti-völgyben lesz néhány patakátkelés, no meg itt-ott sár is akad, úgyhogy elkél a terepre termett lábbeli.
Beállok a gyorsan haladó sorba a nevezéshez - Cartographia-kupa kedvezménnyel leszurkolok 900Ft-ot, majd egy másik asztalnál a kitöltött lap ellenében megkapom az útvonal leírását, szint- és távolsági adatokat, valamint rendezői elérhetőségeket igen, térképet viszont nem tartalmazó itinert, illetve Görgey Arthúr életét bemutató két oldalt. A leírásba beleolvasok, P-, pici K-, Z-, aszfalt, K-, parkoló... Nagyjából memorizálom a dolgokat - GPS van, térképem szintén, gyerünk.
Ismerős jön szemből: most végzett a 10-es távval, és indul majd a 25-ön - váltunk pár szót, aztán mindenki megy az útjára - a tempóját ismerve fogunk még ma találkozni.
"Kellemes aszfalton" emelkedünk a leírás szerint - nekem a masszív bakancsban azért annyira nem az... Mindegy, de gustibus non est disputandum...

Egy tábla tudatja, hogy hol járunk: Pilis Bioszféra Rezervátum. Hogy ez micsoda? A 2002-es Környezetvédelmi lexikon szerint:

"A bioszféra-rezervátumok azon jellegzetes szárazföldi és tengerparti ökoszisztémák, amelyek az UNESCO Ember és Bioszféra Programja (MAB) keretében nemzetközileg elismertek." 

(Bővebben: www.termeszetvedelem.hu)

Az idő pompás, szikrázó napsütés - pont szemből süt - vagy inkább világít, hiszen ereje azért még nem sok van. Nagyon hosszú az aszfaltos szakasz, de a völgy szépsége bőven kárpótol ezért: előbb egy híd balra, majd az előttünk tornyosuló hegy látványa.
Aztán a Kaán forrás előtt jobbra letérünk az aszfaltról, és a patakon többször átkelve élvezzük a pompás kirándulóidőt. Azt lehetett tudni, hogy itt-ott "átrendezte" az időjárás és a patak a völgyet, szerencsére komoly akadályt azért sehol sem jelentett.
Egy nem túl jól sikerült lépésnél azért lehuppanok - még jó, hogy nem a patakba, csak a parton. Picit sáros lettem, semmi probléma - az elgörbült botot is ki lehet egyengetni törés nélkül... Ilyenkor jó, ha az embernek olcsó botja van :-))
Aztán véget ér a patakmeder melletti "séta", egy pihenőhely után balra meredeken kikapaszkodunk a hegyoldalon vezető erdei útra, ami némi sárdagasztással színesítve bevezet minket Pilisszentlászlóra.
Érkezik balról a K-, picit böngészve a leírást, nomeg a térképet is megnézve kiderül, hogy egyenesen tovább kell menni, és utána balra a Z- jelzést követni. Feltételes EP-t jelez az itiner a K-Z- elágazásához , ep nincs, kellemes emelkedő viszont igen, meg pici aszfalt is - ha valakinek hiányozna.
Balról megérkezik a Pc, az emelkedés enyhül, aztán párszáz méter múlva Hegytető, ellenörzőpont - teával, levessel, meg némi kellemes desztillátummal :-) Ez utóbbiból kérek egy kortyot, utána pedig megkóstolom a teát. Majd még egy pohárral iszok belőle (a teából). Meg még egyet... Nagyon finom erdei gyümölcsös, meg is nézem, milyen: a Mue...er nevű drogéria saját márkás terméke - no, ha arrafelé járok, veszek én is.
A teázgatással persze megy az idő, de nem érdekes, ez a túra amolyan átmozgató séta, nem pedig verseny az órával.
A reggel látott ismerős érkezik - én meg indulok, hiszen van még előttem a távból, no meg az aszfaltból jócskán. A térkép szerint a piros kerékpár jelzés is ugyanoda visz, de hűen a leíráshoz aszfaltszaggatás következik egészen a Szarvas-szérűig, ahol egy szép jellegfa csábít fotózásra - nem mai csemete, az egyszer biztos :-) Nem sokkal később a K-P- egy kisebb kapaszkodóval levágja az aszfaltút kanyarulatát, hogy aztán a Pap-rétnél találkozzunk ismét a betoncsíkkal.
Itt szerencsére csak keresztezzük az aszfaltot, mint ahogy picivel később egy elektromos kerítést is - ilyenkor persze sajnálom, hogy nincs nálam normális fotócucc, hiszen a fák között a kilátás nagyon szép - és még lesz ennél szebb is.
Például a Molli-pihenőnél... Itt nem szabad rohanni, pláne, hogy igencsak tiszta az idő, és szépen látszik a Duna, és a ferdén a képbe "belenőtt" fa lombja sem takarja a kilátást.
A fotómegállás után persze ereszkedés jön - ami visszafelé elég meredek kaptató, de megéri feljönni ide, hiszen a látvány magáért beszél.
A K3 balra mutató leágazását és az ottani panorámát legközelebbre hagyom - jó lenne kettőre beérni - az olyan szép kerek időpontnak tűnik :-))
Az ösvény egy szakaszát vastag avar fedi, óvatosan csörtetve ereszkedek, hiszen ki tudja, mi van a vastag levélszőnyeg alatt? Szerencsére semmi olyan, amiben hasra lehetne esni :-)
Innen már nincs sok hátra, kellemes erdei séta után szemben feltűnik a Nagy-villám, a bobpálya, meg a parkoló. Térkép, leírás elő, mert itt jelzést váltunk a K+-ra. Tanakodás van, pici iránymenet a többiek után, aztán csak feltűnik balra a jelzés - jobbról meg ismerősök :-) Aztán észre is vesznek :-)))
A K+ ereszkedik, jobbra is magas vasoszlop, rajta két szinten padozat, közöttük csigalépcső, balra is hasonló, közöttük drótkötél... Mi a fene ez? Mint utóbb kiderült, valóban egy drótkötélpálya (canopy)  - vállalkozó kedvűeknek, amin oszloptól-oszlopig lehet egy beülöben ereszkedni. Miután ezt megbeszéltük, elkezdem nézegetni, hogy hol lehet a következő pont - Szötske megszólal, hogy ott egy bója :-) No, akkor a pont megvan, a bélyegzés is - azért a Görgey-bérc túloldalára átsétálok, hogy az emléktáblát megörökítsem.
Aztán persze tempósan indulnék a rossz irányba - második nekifutásra csak sikerül eltalálni, merre van az arra :-) A gyalogút sáros, de azért jól kocogható - egy darabig... A bakancs bizony nem kocogásra lett kitalálva - erre a tényre a lábujjaim hívják fel a figyelmemet, úgyhogy marad a tempós gyaloglás, hogy a Salamon-toronynál a kocogással szerzett aprócska előnyömet fotózással el is veszítsem :-)) A tornyon igencsak idegenül mutat a parabola-antenna, hogy a túloldalon elvégzett "helyreállításról" ne is beszéljek... Szerencsére a képeken egyik sem látszik.
A torony alatt ismét kő, majd aszfalt kerül a bakancs alá, hiszen bent járunk Visegrádon, van még tíz perc kettőig - kocogni, pláne futni nem fogok - tartalékolni kéne az esti 25km-es etapra...
A célban 14:03 kerül a lapra, bő öt és fél óra alatt tettem meg a túrát úgy, hogy közben csináltam negyven képet, és a fincsi teából szürcsölgetve is elment jó tíz perc :-) Minthogy nem a gyorsaság, hanem az átmozgatás volt a cél, teljesen sikeresnek tekinthetem ezt a túranapot. Ha azt nézem, hogy az esti túrára elfogyott a motivációm, az sem katasztrófa, hiszen a család fontos, sőt fontosabb - ráadásul a ma esti gyaloglat nélkül is kényelmesen összehozható a Budapest-kupában a "nagy" serleg :-)
A célban megkapom a díjazást - a kitűzőn "Görgei Arthur Emléktúra 25km" felirattal: A két írásmódon nem kell csodálkozni: mindkettő helyes(!) bár ezt jó lett volna megemlíteni az itiner mellé kapott két oldalas leírásban.
A másik teremben "szokásos" túramenü: zsíros illetve margarinos kenyér, lekvár, illetve a már ismert finom tea fogyasztható.

A túra útvonala nagyon szép, a nehézsége nagyon függ attól, hogy milyen az időjárás. Most szerencsére hó- és jégmentes utak, no meg szikrázó napsütés könnyítette meg az indulók dolgát - az a pici sár itt-ott, az meg hozzá tartozik a túraélményhez :-)
Térkép erősen javasolt, mivel a leíráshoz nem adnak, és fontos az is, hogy a térképet használni is tudja az, aki erre a túrára eljön, hiszen szalagozás nincs, bár egy-két hely kivételével nem is lett volna rá szükség.