Két kupa, no meg a príma időjárás is egyértelművé tette, hogy ma ismét végigjárok néhány csúcsot a Budai hegyekben, felmászok az útba eső kilátókba (na jó, majdnem mindbe...), és ezzel begyűjtöm a Budapest kupa, valamint a Cartographia kupa következő bélyegzését.
Persze nem csak a kupa miatt indultam ezen a túrán: a kellemes őszi időjáráson túl maga az útvonal, meg a kínált látnivalók is vonzóvá teszik ezt a sétát. Az "egyéni tájolással a Vadaspark - Katonasírok - P3 jelzés" sem jelent problémát, hiszen a Fekete-fej után kényelmes, mondhatni egyenes út vezet a Vadaspark bejáratához, onnan meg egy rövid szakasz kivételével (ami szintén egy nyíl egyenes út) végig jelzett úton lehet haladni - bár mi némi bozótharcot azért beiktattunk :-)
A rajtba a BKV szolgáltatását igénybe véve jutok el, amúgy bemelegítésként a Moszkva-téren a metró lépcsőt fölfelé kocogva teljesítem - azért a végén már kapaszkodni is kell egy picit :-)
A rajtoltatás gyorsan megy, "természetesen" a hosszabb távot választom - csak annyi a változás tavaly óta, hogy a cél a templomkertben lesz, nem az étteremben.
A Kc jelzés lent megy a sétányon, annak ellenére, hogy többen úgy vélik, hogy az aszfalton... Anna kápolna, irány fölfelé, majd tovább az Erzsébet-kilátóig.
A János-hegyen természetesen fent, a kilátóban kapom a bélyegzést - nulla pontért felmegyek a tetejére, és jól körbenézek, hiszen innen (is) látszik szinte valamennyi kilátó,a hova ma még föl fogok mászni :-)
Pozsonyi-hegy lefelé kocogósan, aztán Szépjuhásznénál pici "nemjólérzemmagam", de szerencsére gyorsan elmúlt. A
Kaán-károly kilátóban is fent van a pont - ez jó, csúcsforgalom itt sincs.
A Hárs-hegyi nyeregnél vágtak ki fákat - a darazsasat pont nem... Kis-hárs-hegy, szánom-bánom, de ezt a kilátót most kihagyom - vannak egy páran fent, inkább nem várok.
Zc - no, ezt a szakaszt nemsokára legalább hétszer (szerk.: tizenötször...) meg fogom tenni :-)
Itt beszédbe elegyedek a későbbi bozótharcos csapatunk egyetlen hölgytagjával, együtt sétálunk le az aszfaltig, majd kapaszkodunk fel a Fekete-fejre.
Bélyegzés fent, édesség lent, ahogy szokott lenni, majd két srác is csatlakozik, és elindulunk a
Vadaspark felé, ahol azért némi állatnézegetést is beiktatunk - persze a cél itt is a kilátó, annak is a teteje :-) Egyébként az "extra" táv díjazásán (ami idén is egy szép bögre volt) is ennek a kilátónak a stilizált rajza látható. Érdekes, hogy a kilátóban egyszerre csak meghatározott létszám tartózkodhat a tábla szerint - viszont lentről nem látszik, hányan vannak fent... Gondolom, ha felér az ember, és kiderül, hogy többen vannak, akkor a fölös létszámnak le kell jönni :-) Vagy esetleg az a megoldás, hogy felkiabál az ember, hogy "hányan vagytok fönt?" No mindegy, mi felmásztunk a lépcsőn, és kész.
A mókusoknál, illetve a medvénél állunk megy picit, illetve a színpadnál, ahol épp a patkányok életmódjáról tart egy kedves hölgy előadást a gyerekeknek.
Érdekes dolgokat mond, de nekünk igyekezni kell, úgyhogy elindulunk a kijárat felé, majd vissza, amerről jöttünk, hogy az itteni Zc jelzést megleljük.
Ez sikerül is, aztán némileg letérünk a tavaly követett útvonalról - ellenben látunk őzeket, miközben az első "bemelegítő" iránymenetet tesszük meg a két jelzett út között.
A következő feladat egy kerítésen történő átjutás - könnyítés annyi, hogy van létra, úgyhogy aránylag gyorsan megy :-) Ez után az egyenesen nyugatnak tartó nyiladékot követjük, majd érkezik balról a tavaly óta létező Z3 jelzés, amin jobbra tartva a "Katonasírok" ep-t találjuk.
Itt picit beszélgetünk a természetjárás múltjáról, lövészetről, erről-arról, aztán tovább indulunk, hiszen most jön, illetve jöhet az "érdekes" része a túrának.
No, a tavalyihoz képest sikerül "mellé" lőni a letéréssel, így a fiatalos erdősávot telibe kapjuk, bőségesen átszőve indákkal, de sikeresen és csak minimális morgással át is verekedjük rajta magunkat a Szarvas-árokig, ami egyébként nagyon szép - pláne, hogy túrázó nagyon ritkán jár erre - bár látunk friss nyomokat, tehát mások is jöttek erre :-)
A túloldalon szépen kikapaszkodunk, majd nekivágunk egyenesen a hegyoldalnak - itt hibáztam, az árokkal párhuzamosan kellett volna fölfelé menni, akkor ez az erősen szederindás rész helyett a tavalyi úton jutottunk volna ki az útra... No mindegy, túléltük, megvan az út, irány jobbra. Aztán egy bevágás balra, magaslessel - menjünk-e arra, vagy inkább tovább egyenesen a járt úton, és később, a szemből érkező jelzést kövessük? Elindultunk fölfelé, eleinte kényelmes csapáson, ami a magasles után azért elkezdett fogyni... Jó, GPS ismét elő: Jobbra előttünk nem olyan messze megy a hőn áhított P3 jelzés... Izé... Bozótos... De olyan igazi harcolós... Mindegy, én megyek. A többiek utánam. Egyfajta túraélménynek jó volt, de hogy jövőre a Z3-on megyek (ahogy az a friss kiírásban is szerepel), az tótzicsi... Vagy legfeljebb a tavalyi rövidítésen, ahol összesen nem volt ennyi bozót, mint itt, ezen a rövid szakaszon... De a lényeg, hogy leküzdöttük. Igaz, utána eléggé szófukar lett a társaság :-) Nem értem, miért...?
Lemegyünk a Tarnai-pihenőhöz, a pontőr a sziklára telepedett le - picit sokan vagyunk, így gyorsan bélyegeztetek, és elindulok vissza a többiek után. A következő pont a Csergezán Pál kilátó, itt is fent vannak a pontőrök, úgyhogy itt is megcsodálhatjuk a panorámát, meg azt, hogy honnan, merről érkeztünk, illetve hogy hova tartunk.
No, innen már csak lefelé... Legurulunk a Z3 jelzésen a rét széléig, onnan tovább balra a Z- elágazásáig (tehát nem a képen látható széles úton), hogy aztán azon sétáljunk be Nagykovácsiba.
A többiek előresietnek, én a "nemjólérzemmagam" miatt ismét lemaradok, de aztán csak beérek a templom udvarán található célba, ahol az oklevél és bögre mellé most egy pár virsli jár, valamint van zsíroskenyér, margarinos kenyér, meg lekvár is.
Köszönöm az alkalmi túratársaknak az együtt töltött időt, és elnézést a bozótharc miatt, tényleg nem volt szándékos :)
