Ötödik alkalommal jöttem erre a túrára, és remélem, még sokszor jöhetek - úgy az útvonal, mint a rendezés nagyon tetszik - és idén az időjárásra sem lehetett panasz.
Kilenc előtt pár perccel kapom a kezembe az ismerős, nagyon szép, színes térképpel ellátott itinert, aztán nekivágunk az aszfaltnak. Nekivágunk, tehát a bemelegítő kocogás elmarad - a magánbirtok megkerülése, majd pedig a Kő-orr előtti emelkedő viszont nem :-)
Ez utóbbit kényelmesen sikerül idén is letudni, aztán néhány kanyar, és az első ep-on kapjuk a bélyegzést. Innen aztán lefelé, meredeken - a bot jó dolog itt is - hogy aztán a völgy túloldalán ismét kapaszkodhassunk fölfelé...
Kellemes beszélgetéssel telik az idő, Dobogó-hegy bélyegzését is begyűjtjük közben, aztán hipp-hopp, Nagy-mező, és már ereszkedünk is lefelé Sóskútra.
A pont pont a szokott helyen: csokival (Mars), palackos ásványvízzel, és persze szép, egyedi bélyegzéssel. Átsétálunk a falun, a Kálvária felé vezető ösvényre a letérés már ismerős, az autóból kapott bélyegzés is - ami viszont szokatlan, az a szinte teljes szélcsend.
A Benta-völgyében kényelmesen kanyarogva haladunk nyíl egyenesen a horgásztó felé. Itt néhány fa erős "fazonigazításon" esett át, mint ahogy picivel odébb a patak is. A meder ilyen rendezése nem szép, hiszen orrrdít róla, hogy mesterséges, de sajnos szükséges...
Az egykori gyaloghíd hűlt helyét is megtekintjük - pár éve még azon jött át a patakon a túra útvonala...
Az erdészháznál régi autók sokasága - többször megnéztem már, újabbakat nem nagyon látok, úgyhogy nagy nézelődést most nem rendezünk, hanem elindulunk föfelé.
Az emelkedő itt nagyon kényelmes, pont annyira emelkedik, hogy még akár kocogni is lehetne. A Nyakas-kőre néhányan felmásznak, én megelégszem egy fotóval, természetesen azután, hogy a esedékes bélyegzést begyűjtöttem :-)
Aztán persze hátat fordítok a Nyakas-kőnek, és a meredek ösvényből hátralévő részt leküzdve gyönyörködöm egy picit a kilátásban, ami a Madár-szirtről elém tárul. Itt nekilódulok picit, hogy aztán a jelzés jobbos betérését elvétsem, szerencsére az ismeretlen szakasz néhány méter után gyanús lett, úgyhogy időben visszafordultunk.
A Rédey-kútra rákérdez alkalmi túratársam - megtippelem, hogy az út melletti kerekeskút az :-)
Ezen a zártkertek közötti szakaszon elkezd szemerkélni az eső - nem nagyon, csak éppen hogy - zavarni nem zavar, bár ami igaz, az igaz, nem örültem volna annak, ha kitart vagy netán megerősödik a túra végéig :)
A Szily-kápolna előtt a mindig sáros lejtő most teljesen kényelmes, nem sáros, csak bokakímélően puha. A következő pont a kápolnánál van, melyet az ismertető tábla szerint 1817-ben említenek először:
A Szily-kápolna
történetéről kevés írásos dokumentum áll rendelkezésre. Első
említését a torbágyi 1817. évi püspöki egyházmegyei
látogatási jegyzőkönyvben találjuk. Ez a falun kívül, a szőlők
mellett mondja. A főpásztor, Spetykó Ferenc kerületi esperest,
bicskei plébánost bízta meg a kápolna felszentelésével. Ekkor
lett védőszentje Szent Vendel. Építtetője Szily József
(1746-1827) udvari tanácsos. A birtok - melyen a kápolna is áll -
eredetileg a hügyei Farkas családé volt, az ő lányukat, Terézt
vette nőül 1770-ben. Újabb dokumentum alapján feltételezhető az
is, hogy az építést még a Farkas család kezdte meg, és Szily
József fejezte be a kápolnától nem messze lévő, hasonlóan
klasszicista ctílusban épült, azóta elpusztult erdei lakkal
együtt. Noha a kápolnát ő építtette, mégsem itt, hanem a
kistorbágyi templom sírboltjában nyugodott két, korábban elhunyt
felesége mellett.
A kápolnának bővebb
felszerelést fia, Szily Antal juttatott, ki később a kápolna
padozatában lett eltemetve. Erre utal jelenleg is a márvány
sírfedlap. A kápolna előtt, a félkörös, rondella-szerűen
kialakított terasz alatt egykor a Szily család sírboltja volt,
ahol a család többi tagja pihent. A klasszicista stílusú kápolna
empire oltára felett Szent Vendelt ábrázoló oltárkép függött.
Az épület belső berendezése fából készült.
1944-45-ben és az utána
következő években a kápolna és belső felszerelése erősen
megrongálódott, oltárképe elpusztult. Sírboltját feldúlták.
Az 1950-60-as években részlegesen helyreállították. Az Országos
Műemlékvédelmi Hivatal 6913-as törzsszámon vette műemléki
lajstromba. Jelenleg tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője a Pilisi
Parkerdő Zrt.
A Biatorbágy
Kultúrájáért Alapítvány 1993 óta tevékenykedik a Szent
Vendel-kápolna helyreállításának elősegítésében.
Pályázatokból, támogatásokból, társadalmi munkákkal mintegy
10 millió forint felhasználásával sikerült ezt az épületet
megmenteni az enyészettől. Még néhány kisebb munka van hátra, s
a zsindelyezést kell pótolni.
Kérjük Vándor, ha erre
jársz, vigyázz rá, ne rongáld, hogy utódaink is
gyönyörködhessenek benne, ha idejönnek kirándulni!
(A kápolnánál található ismertető tábla szövege)
A kápolna után már tényleg csak egy könnyű séta van hátra a célig, közben persze a lőtérnél az utolsó ep bélyegzése is rá kerül a lapra, hogy aztán a célban megkapjuk a díjazást, ami idén is jelvény (az idei a Szily-kápolnát ábrázolja) és Emléklap, valamint kapunk még egy töltött piskótaszeletet is.
A jelvény a tervek szerint jövőre is másfajta lesz, úgyhogy akinek nem elég a szép táj, a kellemes útvonal, és az egyszerű, de jó rendezés, az újabb okot találhat arra, hogy miért érdemes ide többször is eljönni.
Ha minden jól megy, jövőre is itt leszek :-)
Korábbi teljesítések: 2007, 2008, 2009, 2010.
