A Meteor 21B után pihentem egy keveset a kocsiban, aztán a BKV-ra bíztam magam, és elindultam a Flórián tér felé, ott volt ugyanis a találkozó, hiszen a Lajos-forráshoz Szilvi édesapja vitt ki négyünket (köszönjük!).
Ekkor még picit kétségbe voltam esve, mert a "szokásos" gyümölcslét nem tudtam beszerezni - de aztán a rajtnál friss forrásvízzel pótoltam :-)
Szóval este kilenc körül felzötykölődtünk a forráshoz, ahol páran már várakoztak - miközben a rajt az első épület mögött már javában üzemelt, így aztán a hivatalos rajtidő előtt mi is el tudtunk indulni. Pontnyitással nem lehetett gond, hiszen a kerékpáros mezőny jóval előttünk járt.
A kellemes holdfény, meg a kényelmes út okán eleinte nem is gyújtottam lámpát, csak amikor a fák közé értünk, bár botorkálva ott is ment volna lámpa nélkül :-))
Balázs már nem először ment ezen a túrán, úgyhogy ő ment elöl - egy helyen azért szépen legyalogoltunk a jelzésről, de sikerült korrigálni - mondjuk a térképet utólag elnézve mehettünk volna egyenesen tovább, viszont így közelebb kerültünk a kiírásban szereplő távhoz :-)
A Csikóváraljai pontnál bélyegeztünk, majd némi aszfalt után Csobánka felé fordultunk, hogy a falu mellett elosonva megmásszuk a Kevély-nyeregbe vezető emelkedőt. Hogy is fogalmazzak finoman... párszor nagyon elegem lett belőle, de néhány, nem igazán fizikailag szükséges megállással csak felvonszoltam magam a nyeregig.
A ponton lerogytam a padra, levettem a zsákot, erre elkezdett fázni a megizzadt hátam, úgyhogy zsák vissza, de előtte a csokimaradékomat még elpusztítottam (bocs mindenkitől, de tényleg csak madár látta többszörösen hőkezelt :) maradék volt...)
Aztán a lefelé vezető K- jelzést sikeresen megtaláltuk, ami azért nem tetszett, mert randa köves volt... No, ez egy nyögvenyelős móka lesz :-/ De innen már csak egy kisebb meg egy nagyobb bucka jön, ha jól számolom...
Jól számoltam, Pilisborosjenő határában persze sikerült másodszor is lemenni a jelzésről, és az aszfalton beérni a településre, de ez inkább nagypista volt, ahogy szintén utólag térképen megnéztem.
A Köves-bérc jött eztán, a kerítés sarkánál picit hezitálva sikerült meglelni a jelzett ösvényt (jobbra kell picit tartani). Ezen a szakaszon találkoztunk Béla bácsiékkal - csodálatra méltó az öreg, nem tudom, a mai fiatal teljesítménytúrázó generációból lesz-e valaki, aki megközelíti az ő teljesítményét: bőven túl a 70 éven 30-50km-es túrákon "lazán" végigmegy úgy, hogy aki vele akar tartani, annak erőnlétben és állóképességben is alaposan fel kell kötnie azt a bizonyosat... Most persze lassan haladtak a sötétség miatt, így csak pár szót váltottunk velük, és próbáltunk robogni tovább.
Aszfalt, patakon túl szántóföld - arra megy a jelzés, mi is arra kell, hogy tartsunk... Jobbra előttünk a következő feladat: A csúcs-hegyi nyeregbe fel... Nagyjából-egészéből ugyan ez a part lesz a végső, de azért nem kapkodjuk el: előbb a Rozália téglagyárnál keressük a nem létező pontot - és biztos, ami ziher alapon az OKT-bélyegzővel igazoljuk, hogy itt jártunk :-) Hmmm... Az OKT-vándorláson mennyivel jobb hangulatban, frissebben-fittebben voltam itt...
Kanyargás, majd emelkedő - de ez már ismerős terep, tudom, hogy mire számíthatok, mennyi és milyen terep van előttem... Szuszogósan, de elérjük a keresztező S- jelzést, majd a K- is szintesbe fordul... Szintesbe, persze... Nagyjából :-) A katonasírnál egy rövid főhajtásra megállunk, aztán Virágos-nyeregnél tesszük ezt ismét, hiszen ott a következő pont. Tűz itt is ég, elkél a picit hűvös éjszakában - jó melegedni, de menni kell, hiszen még vár ránk egy szalagozott út az Újlaki-hegy alatt a Határ-nyeregig, és onnan tovább a célig.
Itt már csak baktatok a csapattal, jó lenne beérni - nem fizikailag fáradtam el, egyszerűen álmos vagyok, és tudom, hogy a célba érés után még autóba kéne ülnöm, hogy hazajussak...
Határ-nyeregnél némi tétovázás - sötétben nehezen sikerül beletalálni a piros körtúra jellel jelölt útba, aztán csak sikerül :-) Macis parkoló, kút és sorompó jobbra, meg a jelzés is erre megy, ahogy a szép emlékű Falasok(k)-on is...

A Libanoni cédrus sötétbe borul, nem nézzük meg, csak sétálunk tovább, hiszen némi aszfalt, egy híd jobbra, meg még egy emelkedő után az utca bal oldalán ott az óvoda és a cél.

Geri, mint célszemélyzet fogad minket, oklevél, kitűző, zsíros kenyér, főtt tészta paradicsomos szósszal, szörp... Szóval főúri ellátás a nevezési díjhoz képest.
Szép bélyegzők a pontokon, egyszerű, de ízléses oklevél a célban - és minimalista :) itiner jellemzi ezt a túrát - no meg az, hogy igencsak el van mérve a táv - az éjszakai szakasz biztosan: érzésre 25-26km lehetett, ezt a GPS-es mérésem is megerősítette.




Korábbi teljesítések: -