A tavalyi logisztikát követve autó a célban, és irány a fogaskerekű végállomása. Itt konstatálom, hogy pár perccel érkezésem előtt indult lefelé a vonat - sebaj, bőven belefér az időmbe, ráadásul busz+villamos kombinációval sem járnék jobban, úgyhogy megvárom a következő járatot.

János-kórháznál kocogás a villamoshoz, amin természetesen sok-sok túratárs közelíti meg a hűvösvölgyi rajtot. A rajtban sor van, cetliosztás is, így a nevezés gyorsan, gördülékenyen megy. Van A3-as méretű színes térkép (+200Ft) - nekem igazából csak az igazolólap a lényeges, hiszen az útvonalat elég jól ismerni vélem :)

Indulás után még összefutok néhány kedves ismerőssel - kényelmes sétálós tempót terveznek, holnap reggel 200km autózás vár rám, úgyhogy most nem tartok velük, hanem gyors tempóban megcélzom az első ep-t (19:50).

Itt szerencsém van, sor nincs - a Fazekas-hegynél viszont sorakozni kell egy keveset, de ez még "belefér". 

Innen a sárga sávig ELTE-s ismerősökkel megyek, szóba kerül az őszi Nagybörzsönyi négylevelű rendezése, és az, hogy jövőre, a téli verzió mikor lenne jó...

Aztán a Hárs-hegyre felfelé ellépek, az állomáson gyors bélyegzést követően még lámpa nélkül robogok a jól járható sétaúton. A Kis-Hárs-hegyre tett gyors kitérő után a "darazsas" szakasz következett - este van, erősen sötétedik, úgyhogy az aktivitásuk ilyenkor már elég alacsony lehet, de azért örülök a kritikus pont után az örök erdő tanösvény utáni erősebb kapaszkodónak. Itt már jó lenne lámpázni, de nem akarok megállni - A Bátori-barlangnál nem is látom, merre van a híd, és megyek fent, a sziklán. A kilátónál azért szusszanok egyet (20:50), hogy aztán robogjak tovább a jelzést követve.

Szépjuhásznéhoz pontban kilenckor érek, "csapra verem" a magammal hozott gyümölcslét, és a vízcsapot is alaposan megfejem :-) Lámpa bekapcs, és irány a János-hegy - Kényelmesen zakatolok fölfelé, egy aszfaltcsík, még egy, meg még egy... szűk fél óra, és a kilátónál vagyok - már csak három "fölfelé", ha jól számolom :-) Sötét van, de a lámpa tökéletes, így nem félek egyedül a kilátó mögötti ösvényen, a lépcsőn sem gurulok le - nem is értem, miért mennek sokan az aszfalton...
János-hegy állomás, majd tovább lefelé, Makkosmáriáig - hogy aztán ismét lehessen fölfelé kapaszkodni a gerincen futó aszfaltig - közben persze egy rövid frissítés Virágvölgy állomáson (22:45) - sajnos nem jegyeztem meg, milyen szörp volt, csak azt tudom, hogy nekem ízlett :-) Természetesen saját bögréből, hogy ezzel is kevesebb hulladékot "gyártsak".
Aztán hosszan, meredeken le Disznófő felé, csak azért, hogy visszakapaszkodhassunk :-) A jelzésünk balos letérését majdnem benézzük, de sikerül korrigálni, és az enyhén emelkedő ösvényen feltűnik Normafa (23:10), ahonnan az "alternatív sétán" lévők az aszfaltot követik, a túrázók viszont a túristajelzést, hogy aztán a vasút mellett, eleinte picit bukdácsolva, majd egy járható ösvényen érkezzenek meg Csillebérc állomásra. Én ez utóbbi útvonalat választom, sétálok, bukdácsolok, megint sétálok :-) így fél 12-kor kapom a pecsétet az állomáson.
Normafa megállóhely után rákapcsolok picit, a kerítés mögött hangosan csahol egy kutya, szerencsére csak hallani lehet, az útra nem jut ki - aztán a balra letérésnél mondok egy cifrát... Persze, számítottam rá, hogy vízmosás jellegű lesz az ösvény eleje... De ez nem "jellegű", ez pont az. Mély, bokatörős, nehezen járható. Pláne sötétben, lámpával... Sikerül "megúszni", de ezzel kell valamit csinálni, mert lassan, de biztosan elfogy az út. (Már nem, már elfogyott...)
Futó robog el mellettem, majd lent, a völgy majdnem aljában, a majdnem tisztásnál, ahol anno a Hidzsra túrán lokumot kaptunk a ponton balra látom keresgélni az utat - szólok neki, hogy nem arra... Megköszöni, majd eliramodik lefelé.
Várom nagyon az elágazást -a z emelkedőt persze kevésbé, de előbb az egyik, utána a másik és érkezik :-) No, ha emelkedő, akkor kapcsoljunk rá :-)
hamar a Kápolnánál találom magam, aztán onnan sem kímélem az erőmet, annyira, hogy a korábban látott futót utolérem...  Az Apáca-rétnél a benézhető "bokrok között jobbra" letérés simán megvan, aszfalt, egyenes, jobbra, Széchenyi-emlék (00:25), tovább körbe, ahogy kell, aztán cél, bélyegzések, virsli...
Kellemes éjszakai séta, jó túraidőben, a résztvevők számához képes nulla sorban állással. Nagyon szép az éjszakai erdő, az éjszakai Budapest látványa... És persze kellemes élmény az éjszakai vonatozás vissza, a rajtba - amit most kihagytam - jövőre viszont jó lenne ismét kipróbálni :-)

Korábbi teljesítések: 2007, 2008, 2009, 2010

<- előző túra

következő túra ->