Szinte az indulás reggeléig
hezitáltam, hogy hogyan, melyik távokat vállaljam be a Turul túrák
közül: 20+90? 70+20? 45+56? Aztán döntöttem: Első nap 45, aztán
majd meglátom, hogy vasárnap lesz- e kedvem fáradtan jubilálni a
100. túrámmal, avagy elhalasztom a következő alkalomra a
jubileumi gyaloglatot - de ne rohanjunk ennyire előre...
Reggel
nyolckor "tömegrajt", azaz illene korán odaérni a Déli
pu. közelében lévő rajthoz - ez nagyjából sikerül is; gyorsan
veszek egy nevezési lapot a Zongor 45-re, majd egy másik asztalnál
megkapom az itinert, illetve egy süket poharat. (süket, merthogy
nincs neki füle...) Ismerősök mindenütt, beszélgetéssel megy az
idő - mivel a terv az, hogy nem egyedül megyek, legalábbis az első
22km-en...
A rendezők már pakolnak, én még egyedül -
gyorsan elintézem Panni nevezését is, megkapom az itinerét,
illetve a rajtbélyegzők mellé a turult ábrázoló jelvényeket
is. A tér kiürül, Panni is megérkezik, úgyhogy kilenc körül
elindulunk fölfelé...
Szent Orbán tér, Diana utca, Z- No,
innen azért ismerősnek tűnik az útvonal, most épp sietünk :)
hiszen szűk háromnegyed óránk van felérni a Széchenyi emlékig
- sikerül.
Bubu fotóz, majd bélyegez, mi pedig igyekszünk tovább
- Normafánál vár ránk (reméljük) a rétes meg a
meggylé.
Lassan magunk mögött hagyjuk a Z- városi részét,
elsétálunk a
Határjárás túra célja előtt - a vasút és az
gyalogút között épp kaszálnak, a frissen levágott fű illata
kísér minket itt egy darabon - jó lenne leheveredni, csak ne lenne
vizes... Némi aszfalt, aztán a síház előtt megkapjuk a
következő bélyegzést, meg egy-egy fél literes ásványvizet,
amit most elrakunk, hiszen vár minket a rétes büfé :-)
Panni
a legtávolabbi padot szemeli ki, de sikerül kilocsolás nélkül
odajuttatnom a két pohár meggylét - kényelmesen leülünk,
beszélgetünk, a panoráma a párás levegő ellenére tényleg
szép.
A Z+ kényelmesen lejt, a terep teljesen jó, mint
ahogy az időjárás is, bár eléggé felhős az ég, de reméljük,
nem szakad a nyakunkba - idén elég volt az esős túrákból
:)
Makkosmáriánál újabb pont, itt is van ásványvíz,
illetve csokit is kapunk – egy-egy snickers az ellátmány. Tovább
a P- jelzésen, majd ahol a P-S- fonódó szakasz véget ér, ott
"balra leficcenünk a S sávon." hogy a leírást
idézzem :-) A gyermekvasút keresztezésekor épp érkezik a vonat
Hűvösvölgy felől, fél tizenkettő körül jár az idő, időben
vagyunk. Balra, a S+ jelzésre váltunk picit később, majd a műút
előtt újabb pont, itt szintén ásványvizet lehet
vételezni.
Innen a korábban emlegetett
Határjárás útvonalán, de ellenkező
irányba haladunk, azaz a jelzésen a Korányi előtti zebrán át,
majd a kőkereszt mellett be az erdőbe, egészen a parkolóig. A
jelzés nélküli szakaszon ritkán, de teljesen jól követhetően
szalagozás segít eljutni a Petneházy rét (karámok) sarkánál
található 6. ellenörzőpontig. Itt a bélyegzéshez pogácsát is
kapunk, illetve itt is van palackos víz. Picit leülünk, hiszen
tényleg nem sietünk, szerelvényt igazítunk, aztán nekivágunk a
P- jelzésen Nagykovácsiig tartó következő szakasznak. A Vörös
pocsolyában jó sok víz van, meg is állunk egy
pillanatra.
Nagykovácsiban a főtér teljesen fel van túrva,
a buszmegállóban ácsorgó túratársak mutatják, hogy merre
tudunk bejutni a plébánia udvarára. Panninak itt van a cél, nekem
pont a fele, úgyhogy a bélyegzés, meg a kapott rétes
elfogyasztása után elindulunk - ő a buszhoz, én meg a teret
teljesen megkerülve tovább a S- jelzést követve.
A faluból
kiérve az enyhe emelkedőn folyik szembe a víz, szerencsére simán
ki lehet kerülni - bár amilyen meleg idő ígérkezik, gyorsan
megszáradna a cipellőm.
A
Don Bosco túrától eltérően végig
a S- jelzésen kell haladni, így a gerincúton meg lehet csodálni a
szép panorámát is. Szerencsém van, hogy ismerős a terület, mert
jelzés az nem nagyon van, szalag is csak mutatóba, úgyhogy a
leírást itt azért érdemes elolvasni - és a tereppel
egyeztetni.
Az erdőből kiérve, majd a vadkerítéshez érve
a távolban feltűnik a 7. ellenörzőpontnak helyet adó ligetecske
- az út nagyjából toronyirányt vezet a nyílt terepen, igaz,
közben a kissé iszapszagú Békás-patak árkán is át kell
kelni.
A ponton ropit kapunk, a paradicsom elfogyott - a
távolban egy fehér - no nem vitorla, hanem póló, és benne Bubu
tűnik fel, a besöprést elkerülendő megyek tovább, bár eléggé
"nemszeretem" szakasz következik nemsokára, jó sok aszfalttal és betonnal, Perbál egyik szélétől a másikig.
Járda, aszfalt, balra a
templom (micsoda habzsi-dőzsi frissítőpont volt itt tavaly, a
Don
Bosco-n...), majd tovább, előre. A leírásnak megfelelően
teljesen jól sikerül elnavigálni a gombatelepig, illetve onnan
tovább is, egészen Anyácsapusztáig. Itt egy bicikliző kisgyerek óriási nagyot köszön - meglepődök egy picit, sajnos Budapesten ez nem szokás, aztán persze köszönök én is. A következő pontot
távolabb, egy elágazásnál találom - a változatosság kedvéért itt háromféle nápolyiból
lehetett fogyasztani. Az útvonal innen picit változik: a tó
kiöntött, így jobbra indulunk tovább.
Lehet, hogy a valamivel
vékonyabb zokni, vagy az időjárás az oka, de a lábam itt picit rosszabbul
volt, mint a K100 végén, úgyhogy lassabbra vettem a tempót a
szántóföld közepén haladó földúton. Később jobbra
fordulunk, előttünk balra a Kakukk-hegy - no, oda még fel kell
mászni... Meredek kaptató, de pont olyan hosszú, hogy komolyabb
lihegés nélkül sikerül abszolválni - itt már nem kell
tartalékolni, úgyhogy mindent beleadva lehet fölfelé robogni. A
bélyegzés után persze lefelé vezet az út, meredekebben, mint
fölfelé... Azért sikerül probléma nélkül lejutni a szebb
napokat látott kálváriához, majd pedig Szomor házai között
egészen a célig.
Még nincs háromnegyed hét, amikor a
célban átveszem a kitűzőt és az oklevelet - bő egy óra van a
busz indulásáig, úgyhogy kényelmesen letelepedek megenni a
gulyást. Két túratárs is leül, beszélgetés közben kiderül,
hogy autóval viszik őket vissza Budapestre - beférek hozzájuk,
úgyhogy a lehetőséget megköszönve együtt indulunk haza - innen
is köszönöm nekik a fuvart.
Nagyszerűen szervezett túra,
bőséges ellátás, teljesen jól követhető leírás, a pontoknak
nem csak a nyitva tartását, hanem a telefonos elérhetőségét(!)
is feltüntető itiner, kitűző, jelvény... Bár messze van még az
év vége, de az év teljesítménytúrája versenyben igen előkelő
helyet követel magának ez a túra.
Korábbi teljesítések: -
