 Azt szokás mondani, hogy a húsvétban az a jó, hogy
vízért bort adnak - azaz el lehet ázni "kötelesség teljesítése"
(locsolkodás) közben. No, mi nem el, hanem megáztunk, de rendesen, de
kezdjük az elején... Tegnap a Himbi-limbi után felhívtam
Marjant, hogy mit szólna a Tojáson egy rövidke gyaloglathoz? Két
mondattal sikerült rábeszélnem (nem nagyon kellett...), úgyhogy reggel
9:45-re meg is beszéltük a találkozón Normafához - a távot majd
eldöntjük felkiáltással. Nekem sikerült 9:20 körül már ott
tobzódnom a rajtban, ahol hirtelen felindulásból kértem egy 30-as
nevezési lapot... Marjan picit késett, de 9:55-kor, szakadó esőben el
tudtunk indulni, igaz ő csak 20-asra nevezett, de legalább Solymárig nem
leszek egyedül :) Disznófőnél pont, bélyegzés, és kérés nélkül időadat a
lapra a gondos pontőr leányzótól ;-) Az egykori Hárs-hegyi
kempingnél lévő tojásosztogatós pontig gyorsan teltek a méterek, itt
kaptunk szép tojásokat, majd indultunk tovább. Mivel a csokitojás nem felel meg a paleo-diéta követelményeinek, így rögtön, mindenféle locsolkodás nélkül megkapom Marjantól az övét :-) Mivel a Z- jelzés végig
egészen korrekt, így a tájékozódással nem nagyon volt/lehetett gond,
úgyhogy sokat, és sok mindenről beszélgettünk, emiatt aztán az
Apáthy-sziklákhoz felvezető lépcsők sem hagytak mély nyomot az
emlékeimben :-) Az Árpád-kilátónál újabb pont és bélyegzés, de
indulás tovább, hiszen vár a kajapont - a kajapont, ahol margarinos,
illetve érdekesen sárga kacsazsíros kenyér, párizsi, olasz felvágott,
jóféle vegyes savanyúság, illetve kétféle szörp várta az inkább ázott,
mint éhes túrázókat. Amúgy Bubu-módra :) végigtesztelem a
menüt, majd elindulunk tovább - az úttal párhuzamos ösvényen, és jól el
is megyünk a Z- letérése mellett - kajaszakmai eszmecserét folytatva- de
időben korrigálunk. A következő ep,
a Guckler-szikla előtt még van egy kellemes ereszkedés a K- Z- elválása
után - a sáros, csúszós terep ellenére megússzuk elcsúszás nélkül. A
Guckler-sziklánál bélyegzés, meg "a bobpálya kész Solymár előtt"
megjegyzés - no igen, a Szarka-vár előtti rész bizonyosan durva lesz... Hartman Misi meg is jegyzi, hogy ez már nem a túra élvezetéről szól, ilyenkor lehetne alternatív útvonalat adni - ha belegondolok, igaza van, bár aki elindult ezen a gyaloglaton, az tudta, hogy nagyjából mire is vállalkozott (kivéve azok, akik első bálozóként jöttek, de szerintem ők voltak kevesebben...) Az a bizonyos rész tényleg durva volt. Persze addig még volt némi sárban tapicskolás "minden mindegy"
alapon (sem sárosabbak, sem vizesebbek nem lehettünk már...), meg
szántóföldön gyaloglás, meg "nem vagyok normális, hogy itt vagyok" megjegyzés :-) A
sáros lemenetel tényleg nem volt piskóta, de a végére már élveztük :)
igaz, elég is volt belőle... Itt valahol egyeztünk meg abban, hogy ez az év legdurvább szívása, már ami a körülményeket illeti - végülis évente átlagosan egy nagyonelázós túrám szokott lenni, ez ma megvolt, úgyhogy nyugodtan nézek az idén hátralévő túráim elébe :) A kocsmában gyors bélyegzés
(14:10), elköszönés Marjantól, (beszámolója itt) aztán szólóban tovább... A Zsíros-hegyre
felfelé az aszfalt eleinte picit, később durván emelkedik - végig van
jelzés, de oda kell figyelni. Az erdei szakasz nem volt
annyira vészes, bár az utolsó durva emelkedő előtt... no, elhagyta
ajkaimat egy halk, b+ rövidítéssel körülírható gondolat... A
pont a Muflonban volt, nem csoda, hiszen ekkor még esett az eső. Miután
elindultam, örömmel konstatáltam, hogy csak szolid permetező esőben kell
gyalogolni, ami a korábbi állapothoz képest ha nem is eget rengető, de
jelentősnek mondható javulás. Lent, Nagykovácsiban már nem is
esett - ez mindenképp kellemesen hatott, elsősorban lélektanilag, hiszen
a "csuromvizes" állapotban igazából mindegy, hogy esik-e vagy sem... Az
Anna vadászháznál rutinosan tartok jobbra - vagy öt fán látható
a Z- jelzés - most. Ha az aljnövényzet erőre kap, akkor azért nem ilyen
rózsás a helyzet (Legfeljebb vadrózsás...)  Nemsokkal
később ismét lehet hallgatni a csobogó csermely hangját - ami kellemes
is lehetne, ha nem az úton folydogálna - egy bevágásban pl. totális
sártengerré változtatva azt. Itt megpróbálkozom jobbra kikapaszkodni az
útról - rossz döntés, ebben a bevágásban a másik oldal lenne a nyerő,
ott minimális az aljnövényzet, itt meg maximális a tüskés bozót :-/ Azért
sikerül leküzdeni ezt a szakaszt is, és nemsokára Telki aszfaltos
utcáin kopik a teljesen elázott cipellőm talpa. Kiérünk a főútra, egy busz
épp ekkor húz el - ez jó, lesz időnk kényelmesen beérkezni, picit
pihenni, hiszen a következő egy óra múlva fog jönni.  Petami mond néhány dolgot a blogommal kapcsolatban, bólintok: igaza van, remélem senki nem ért félre semmit... Befut Panni is - örülök, hogy végigcsinálta a harmincas távot, gyors gratulációk, aztán kimegyünk várni a buszt, majd felszállunk, és elindulunk hazafelé. Apropo, félreértés... Ez általában véve rossz, hiszen csak bajt/gondot okoz. Jó dolog viszont az, hogy meg lehet beszélni, ki lehet bogozni a dolgokat, és akkor akár visszamenőleg is másképp látja az ember a világot... Korábbi teljesítések: 2009
|
2010. >