2010.‎ > ‎

Kitörés (2010.02.06.) - éjszakai

Zelena Endre, 2010. márc. 3. 7:49   [ 2010. márc. 24. 17:39 frissítve ]
Kitörés 25 -- előre a Budapest Kupa teljesítéséért!

Délután komótos készülődés otthon, majd egy kanyarral még elugrok venni egy pár kesztyűt is - a régi jó polár verziót ugyanis sehol sem találom, emiatt aztán picit későbbre tolódik az indulásom is. Autó lerak a Szentlélek-tér környékén, majd egy átszállóval 86-16 kombót kihasználva a Várban találom magamat. A rajtnál egy töltött járõrkocsi, odébb a kamerás furgon... Készültek a fijúgg, na... Remélem, a Szépjuhásznétól induló túrák rajtját is legalább ilyen szorgalommal és figyelemmel fogják látogatni, igaz ott "csak" autókat törtek fel...
A városi szakaszon lehet haladni, úgyhogy erőltetett menetre kapcsolok, és pici elkavarral (A Z visszafelé jövő ágát eltalálva) jutok el a Széchenyi-emlékig. 55 perc alatt... Itt most van pont (helyes!), szúróbélyegzővel igazolják, hogy jártam arra. Egy sms-t megeresztek, biztatást kapok válaszul (meg azt, hogy csak bírjam a holnapi b2b-t is...). Normafa előtt egy buszmegállóban többek példáját követve felveszem a kamáslit, lámpát veszek elő, aztán Normafától tényleg beköszönt a tél. Addig csak hideg volt, onnantól kezdve viszont a hó is elég jelentős mértékben képviseltette magát. Fentről is hó, meg lent is hó... Csacsi-rétnél meredeken le jobbra, majd bélyegzés, és ismerősöket követve tovább a sárga jelzésen.
A Virág-völgy alsó részén, ahol a P-sal találkozik az utunk, ellépek, tavaly ez a szakasz (is) kellemesen kocogható volt, idén örülök, ha 5 órán belül megcsinálom -- azaz időterv már borult. Ez tovább fokozódott a János-hegyre fölfelé menet, ahol csoki (nagyon jókor jött, szinte nullához közelítő idő alatt burkoltam be). A kilátónál még egy telefonra is van erőm, Pannival megegyezünk a holnap reggeli indulásban - feladat tehát adott. Végig kell menni Virágos-nyeregig, holnap reggel pedig irány a Barlangtól Barlangig, és azt is meg kell csinálni.
A Piros lefelé kényelmes, sem kőben, sem gyökérben nem lehetett megbotlani :-)) Szépjuhászné fölött kapunk egy picit a szélből is.
A sárgán fölfelé a Nagy Hárs-Hegyre általában egy kocka csokit szoktam elrágcsálni -- most kettővel indítok, és így is csak a feléig tart ki -- ha lassabban mennék, az már tolatás lenne, de felérek azért. No, itt még fogok járni a hét végén... A Bátori-barlangnál a meredek lejtőt szokás szerint balra a fák között kerülöm ki, lent, a vasút előtt az életveszélyesen csúszós lépcsőt meg jobbra.
Hűvösvölgy előtt egy szusszanás a katonasírnál -- a lángosos természetesen zárva, sebaj, holnap bepótolom, gondolom, és nekirugaszkodok az utolsó előtti nagyobb emelkedőnek a S- jelzésen. Az ösvény itt is elég keskenyre van kitaposva, holnap majd visszafelé... A Határ-nyeregben majdnem sikerül csapatostól tévútra térni a reptér irányába, de korrigálunk, majd elkezdődik a felfelé araszolás a parkolóig... Aki bot nélkül jött, az nagyon, aki bottal, az meg kicsit szenved :) én szerencsére ez utóbbi csoportba tartozom, de hogy itt vissza most nem, az biztos... Majd holnap :-P
Az Újlaki-hegy teteje csak nem akar közeledni, meg is állok egyet szusszanni - hiába no, tél, hó, hideg, meg éjszaka -- nem ez az ideális kirándulóidő...
Fent pont, és igen, innen csak lefelé... Szinte végig... Itt valahol suhan el mellettem a kollégám futva, tömören fogalmazva kutyAfuttában köszönünk egymásnak - aztán Virágos-nyeregnél a célban ismét találkozunk. Az oklevélen dátum nincs, ellenben tényleg díszes, szép nyomdai munka. A célban az ellátmány fasírt+kenyér+ubi, meg meleg tea.
A teljesítési idő kereken öt óra, az időjárási- és terepviszonyokat figyelembe véve elégedett lehetek magammal.

Utolsó busz elment már, kollégával a kaja után elindulunk lefelé, "majd lesz valahogy" alapon. Egy Újpalotán lakó túratárs képében megmentő érkezik -- ő kérdez ránk, hogy hogy tervezzük a lefelét, mire én "egyenesen tovább, majd balra le" választ adok, ő meg felajánlja, hogy levisz minket kocsival. Így is lesz, a buszfordulónál némi hóseprés a kocsijáról, majd az Árpád-híd budai-hídfőig szinte meg sem kell állnunk.

Kollégám tömegközlekedéssel folytatja dél felé, én meg elindulok haza, hiszen kevés alvás után reggel újabb gyaloglat jön - de az már egy másik történet.

Korábbi teljesítések: 2009.

<- előző túra   következő túra ->
Comments