Budai 50 - az utolsó hosszabb „séta” a Kinizsi előtt Valami azt súgta, hogy korai rajttal kéne nekivágni ennek a túrának - így is tettem: picit azért félve parkoltam le a Szépjuhászné parkolóban reggel hat előtt pár perccel. A nevezési díj fejében színes térképet, az útvonalon található látnivalók rövid szöveges leírását, szintmetszetet, illetve részletes táv- és szintadatokat tartalmazó füzetet kaptunk. Kilenc ep. Az útvonalon, ez jó. Ami nem, az az, hogy az útvonal változott a Kutya-hegy után – tavaly itt problémáztak a DINP emberei :-( Idén legalább lett nekik szólva... Ha jól tudom. Az idő kellemes, a terep kevésbé: a Nagy-Hárs-hegyre fölfelé cuppogott a sár a cipellők alatt... A kilátónál pont, megkapom a bélyegzést, és már megyek is tovább. A reggel picit hűvös, de a mozgás jól átmelegít. A Határ-nyereg után föl a S- jelzésen; picit csúszik – milyen is legyen a sok eső után – de azért jól járható. A parkolónál ott a következő pont. 7:15-öt mutat az óra, azaz egy óra 10 perce jövök, bemelegítésnek nem is rossz (6,2km, 340m szint).   A Kötők-padja előtt előzöm Béla bácsiékat – hajt a kajapont közelsége :-) Az etetőpont az Alsó-Jegenye-völgy végén, a réten található: itt bő tíz perc alatt végigmeózom a kínálatot :) zsíros, margarinos kenyér, lila hagyma, zöldhagyma, és kétféle szörp fogyasztható. Fél kilenckor indulás tovább. A Paprikás-patak völgye tudom, hogy szép, most nem igazán nézelődök: vár a hosszú unalmas emelkedő a benzinkút után. Az emelkedő végén a S- kunkora kimarad, aztán bejön a K- és egy jó ideig ez fog minket kísérni. A Muflon fél tízkor még nincs nyitva, az itteni pont viszont igen, úgyhogy a bélyegzést követően nem is időzök itt tovább :-) Az aszfaltos szakaszon látom, ahogy a terep 100 egyik frissítőpontja épp összepakol, barátságosan köszöntjük egymást – jövőre lehet, hogy T50-et kéne kipróbálni? Ezzel a rendezvénnyel, pontosabban ennek a résztvevőivel legközelebb a Nagyszénási emlékfalnál találkozok: szegények a P-K+K- kombináció végén a K- jelzésen nem jobbra, hanem balra fordultak, és ismét a Nagyszénáson találták magukat... Némi útbaigazítás után mindannyian megyünk tovább. A csúcs után újabb futó jön szembe – neki is sikerült az előbbi mutatvány – ő a K- jelzésen visszafordul, és egy darabon együtt kocogunk. A Kutya-hegy, kapu felirat mellé fél 11-kor kerül bélyegzés, itt eligazítanak rendesen, hogy a változás miatt merre (a kapun ki, majd balra), milyen szalagokat kell figyelni...  Az Anna-vadászház előtt már rutinosan tartok jobbra – aztán Telki előtt, ahogy az erdőből kiérünk ismét – mint kiderül itt nem ez a helyes irány, szerencsére gyorsan korrigálok, pontosabban korrigálunk, mivel egy futó is ebbe az irányba indult. Együtt kocogunk le Telkibe, még az aszfalton is tartom vele a lépést a Z- balra betérését majdnem elvéti, mint én pár évvel ezelőtt, de ahogy utánaszólok, hogy „bal”, már fordul is be a jó irányba. A Főúttal párhuzamos egyirányú utca azért megfog mindkettőnket, tempósan, de gyalogolva érünk fel. A Kerék nevű műintézményben gyorsan pecsételtetek – lóg az eső lába, nem lenne jó sokat kapni belőle... Aztán Telki végén rákezdi – előbb csak csepergősen, majd egyre durvábban. Kalap a fejre, esővédő a zsákra, Z+S+ kombináció – nemszeretem szakasz, sunyin emelkedik, sok a pocsolya, úgyhogy csak tempós gyaloglás marad. A Z3-at jó látni, bár szintet legyőzni itt kell igazán – valahogy azért csak sikerül :-) és nemsokára feltűnik a P3, amiben ismét van jócskán lejtő, meg szintes szakasz, úgyhogy jöhet ismét a futkorászós verzió. Itt is van egy cseles letérés, jelzés nem nagyon (csak messze bent, de azért látszik), a bokrok vizesek, de sebaj – már én is az vagyok :-) így aztán becsörtetek. A köves, kanyargós szakasz csúszik, gyors gyalogló tempóra lassítok, aztán ismét jól kocogható rész jön, majd szinte megváltásként a P- Emelkedőn tempós gyaloglás, máshol laza kocc, ez egy ilyen túra lett – aztán a 30-as távval közös EP is elérkezik – kapok csokit, van még vagy hat kili – az órára nézve nem nagyon hiszek a szememnek: 13:10... Megeresztek egy telefont... No, akkor mindent bele, most már tényleg nincs szükség tartalékolni, megyek, ahogy a csövön kifér – pontosabban ahogy a csúszós köves szakaszon lehet. Picivel később Petami csatlakozik a boxutcából :-) ő is kocog, váltunk pár szót, aztán lemarad – más dolga van :-) Le az aszfaltig az erdő szélén – randán csúszik, de azért lehet haladni – majd jóval az aszfalt után egy szembe jövő lovaskocsi elől kell félreugrani... A karámoknál még van egy pont, itt vízzel kínálnak – nem kérek, hiszen már „csak” bő 3 km... Jó, persze, Fekete-fej, meg a Nagy-Hárs-Hegy oldala, de akkor is :-) Előbbi fölfelé teljesen jól megy, lefelé azért kevésbé – borzalmasan csúszik, pláne a felső szakaszon. Telefon csörög, jó, rendben :) Aztán ennek a lejtőnek is vége, jön a horror szakasz az aszfalton. Itt lehet választani: vagy az út szélén folyó esővízben lépked/tocsog az ember, vagy pedig az autók lesznek nagyon közel... Túléljük. A Nagy-Hárs-hegy fölfelé, pláne az elején durva, saras, csúszós – itt bot nélkül tényleg csak „gyökkettővel” lehet haladni... Aztán az utolsó nagy emelkedőnek is vége, szembejövő forgalom is van :-) így aztán kocogás helyett kényelmes séta le a Szépjuhászné állomáson berendezett célig: 14:05, azaz pontosan nyolc óra alatt lett meg a túra.
A jelvény szép, az oklevél szintén – az eső pedig esik... Ismerősökkel váltok pár szót, aztán autóba ülünk, és elindulunk hazafelé.
Korábbi teljesítések: 2007 (Budai 25), 2008, 2009
|
2010. >