Negyedszer indultam el ezen a túrán, részben azért, mert Bubu megemlítette a teljesítménytúra topicban, hogy első kézből származó infó alapján nem elírás a túranaptárban a jelvény a Bia 25 mellett, részben meg azért, hogy az ominózus követ immáron harmadízben rituális megtiprásban részesítsem :) (előzmény 2007-ből) No persze maga a túra is szép, relative :) kellemesen eloszló szintekkel, és ilyenkor bizony már "nagyon tavasz" szokott lenni. Reggel nem túl sok alvás után pár perccel nyolc előtt parkolok le Biatorbágyon, majd pikk-pakk nevezek: A nev. lapot többen osztogatják, 3-4 autónál lehet nevezni, sor csak az első kocsinál van :) rajtszám 427., pontos idő 8:10. Mondhatni szokás szerint megkocogtam az aszfaltot, aztán a magánterület elkerülésénél utolértem Nagyondinnyét és Jámbort, úgyhogy lőttek az "antiszociálisan befordulok és tolom, ahogy a csövön kifér" túrának - persze ez cseppet sem okozott gondot, sőt. Az első emelkedőn egy szuszra tolom fel magamat, tempóbeli különbségből adódóan picit ráverek Dinnyére, aki szabadkozik - nem kell, nálam van némi súlybeli előny :) Innen csak egy macskaugrás a túra egyik fénypontja következik: a Kő-orr, ahol Vagdalthús hozzá illő :) frissítéssel fogad, a poharakat kötsögfa-jelleggel :-) egy bokor ágaira rakja ki. A frissítés első osztályú, bár csak módjával kóstolok, hiszen kell a józanság - legalábbis a túra utánra :-) Az ominózus követ meglelem, kap egy-két apró rúgást - minthogy ez a harmadik volt, így megbocsátást is. A lefelé menetben előzök, beleakad a cipőmbe egy nagyobbacska ág - bottal vagyok, sikerül elkerülni a pofára esést, bár picit visszafogom magam. Lejtő után emelkedő jön, tartja az örök igazság, itt sincs másként - ismét a gradiens-túrázást (esésvonalon fölfelé) élvezhetjük - picit talán durvább végződéssel, mint a Kő-orr előtt. Innen aztán barátságos erdei séta, majd egy balos (emberbaráti okból, hiszen előttünk újabb meredély látszik, bár ami késik, közeledik...), utána jobbra tartunk, és ismét emelkedünk picit - Dobogó-hegy, EP. 9:12. Konstatálom, hogy 5.72km/62 perc, ergo jól jövök/jövünk. Dinnyéék öt perccel előttem indultak, úgyhogy nekik is baráti eddig az átlaguk - teljesen enjoy módban gyalogolva. Alig lépünk kettőt-hármat a beszélgetés közben, már ki is érünk Sóskút fölött az erdő szélére - repül az idő, bár inkább a kilométerek, hiszen a csokis-ásványvizes pontra, Sóskút déli csücskére 10:10-re érünk, ami nekem pont két óra (11.27km). A frissítést elfogyasztjuk, majd indulunk tovább. Átvágunk Sóskúton, felmegyünk a kálváriára, pecsételés, én leveszem a pulcsit, pakolászok, majd Dinnyéék után eredek. A lejtő után utolérem Jávor Zolit, váltunk pár mondatot, aztán a Benta első hídja előtt közösen csodálkozunk rá azokra, akik jobbra átmennek a hídon, mikor balra ott fityeg a szalag, szemben ott virít a jelzés... Dinnyéék itt várnak, együtt indulnánk tovább, azonban én a lovas centrum bejáratát megörökítem, úgyhogy ismét lemaradok. Rafterhez csatlakozom (itt tudjuk meg hogy ő Rafter, én meg ZE...), csevegés közben ismét csak gyorsan peregnek a kilik - már az erdészház mellett járunk :) Ismét fotómegállást tartok, aztán fölfelé a völgy oldalában a "pont jó" emelkedőn tolom, ahogy a csövön kifér a többiek után. A Nyakas-kő EP-nél (11:35 van) Dinnye szőlővel kínál minket - le van szépen szedve a fürtről, úgyhogy csak markolni kell :) 2-9 szemet betermelek, majd a bélyegzés után elég szerencsétlen időpontban indulunk Jámbor után egy nem túl gyors csoport közepén. Szánom-bánom, egy vízmosta ösvényen ismét esésvonal-menti gyaloglással előzök, de legalább hamar letudom ezt a nagyjából (de csak nagyjából!) utolsó szintet. Fönt, a szirt tetején a kilátás a szokásos (vagyis pazar), Páran találgatják, hogy mi az a település jobbra lent :) Igen, az Bia - elég megnézni az itiner belső oldalán lévő színes térképet... Némi szintet még kapunk, később az Iharos oldalában lévő ereszkedésben jár hozzá egy kevés sár is. Innen a Szily-kápolna egy nagyobbacska ugrás, 12:20, itt müzli-szeletet kapunk a bélyegzés mellé. Az órára nézve kényelmesen tartható a terv, azaz öt órán belül teljesíteni a túrát, hiszen innentől van egy kicsi lefelé, majd jön a lőtér, megkerüljük a focipályát... Utána viszont egy méretes béka keresztezi az utunkat már az aszfalton - fotózok, és megvárom, míg átugrál, illetve mászik a túloldalra, ahova indult - kár lenne, ha egy autó kivasalná szegényt. Ezzel persze megy az idő, úgyhogy kocogva eredek a túratársaim nyomába. Gyalogos híd, ki a főútra, majd jobbra vissza a célba - 12:40 kerül a lapra érkezési időként, azaz 4:30 lett a vége. A díjazásról. nem szoktam kiemelni, de itt most kivételt kell tennem. Ha egy szóval kell jellemeznem, akkor csodálatos. Az emléklapot már korábbról is ismerheti az, aki járt már ezen a túrán, a jelvény viszont az év egyik legszebb jelvénye - megkockáztatom, hogy a legszebb. Szedelőzködés után Dinnyével és Jámborral beülünk az autóba, és irány Budapest, ahol az egyik utcai hőmérőn 21°C-t látott Jámbor - teljesen hihető, hiszen a reggeli randa felhős-borult ég után napközben pólós-rövidnadrágos idő lett. De mi lesz így nyáron...?
|
2010. >