Balaton 20, avagy a századik...
Gondolkodtam, hogyan menjek, meg
egyáltalán, hogy menjek-e, hiszen a tömegközlekedés talán az
egyik leginkább költséges időtöltés ma... Aztán Tajhamer autós
útitársakat kereső bejegyzése után már nem volt mese,
megbeszéltük, hogy vele/velük megyek, hiszen két embernek már
olcsóbb autóval... Visszafelé beszerveztem Szötskét, oda-vissza
útra Tajhamer talált túratársat, úgyhogy teljesen baráti áron
sikerült összehozni az utazást.
Reggel nem túl korán a Móriczon
találkoztunk, aztán némi siófoki kerülővel :-) sikeresen
odaértünk Balatonfüredre. Szötske már pénteken este
megérkezett, Panni és az egyik orgonista társa Tihanyból
buszoztak át a rajtba, Marjanék ugyancsak Tihanyból, de autóval
érkeztek.
A nevezés gyorsan zajlott,
útravalóként egy A4-es fénymásolt térképet, az útvonal tömör
leírását tartalmazó lapot kaptunk a bélyegzőlap mellé. Kaptunk
továbbá egy Téry Ödönnel kapcsolatos totót is.
Tajhamer és a másik srác előbb elindulnak, Szötskével és Panniékkal mi picit később megyünk utánuk. Mivel az eső a
csepergésen túlmutatóan rákezdte, így az esőkabátok is
előkerülnek, majd nekivágtunk a városnak. A Vörös templomnál
fotómegállás, majd előbb lassan, később lépcsőzve durvábban a szinteket is elkezdtük leküzdeni.
A Jókai-kilátó előtt, még a
keresztnél beérnek minket Marjanék, fotózás, beszélgetés,
úgyhogy a kilátóig velük kapaszkodok tovább. Sajnos a levegő
párás, úgyhogy szomorkásan konstatálom, hogy az év
panorámafotóját nem itt, és nem most fogom elkészíteni, hiába
másztam fel a kilátóba :)
Itt csatlakozom ismét Panniékhoz, akik
közlik, hogy sietniük kell vissza Tihanyba. Rendben, akkor toljuk,
ahogy csak lehet, igaz eleinte csúszós, köves a terep, utána meg
még a bot is elkél lefelé, de sikeresen visszajutunk a város
szélére.
Teszünk egy sétát a temetőig,
pontosabban a vele szemben lévő buszmegállóig, merthogy ott van a
követező pont. Bélyegzés után bemegyünk a Lóczy sírhoz is,
hiszen azért tesz ide kitérőt a túra, majd némi vízvétel után
elindulunk a Koloska-völgy felé.
Tetszik a nyugodt környék, az egyik
házon egy parabola-antenna mosolyog ránk :) Aztán kiérünk a
lakott területről, ketten lovakat legeltetnek egy dús füves részen. A völgy szép, kellemes az idő, némi
kocogás is belefér, olyannyira, hogy alaposan lemaradnak a többiek.
Egyszer csak lódobogást hallok, és alig tudok a korábban látott
egyik ló elől félreugrani... A forrásnál aztán megáll,
túratársak kikötik az egyik fához - picivel később aztán
megérkeznek érte, lovasa tényleg nem volt, úgyhogy nem kell
aggódni.
A ponton megkapjuk a Recsek-hegy
bélyegzését is, hiszen jóval később nyitna a pont, mi meg
sietünk. Azért amúgy Bubu-módra végigkóstolom
a kínálatot: zsíros kenyér, ecetes lila hagyma, ecetes paprika,
illetve margarinos kenyér friss paradicsom kombinációkban. Mivel
nem vezetek, így a szívélyes kínálást sem utasítom vissza, és
egy pohárka fehér bort is utána küldök a kenyereknek. Beszélgetünk kicsit a borokról, majd
a többiek után eredek, hiszen a felénél se tartunk még...
A Recsek-hegyre menet a
Bia 25 jut az
eszembe: telepített erdőben, egyenesen fölfelé :) De ez az
emelkedő most tényleg jólesik. Kilátó itt is van, néhány
csoportkép itt is készül, aztán persze mennünk kell tovább...
Kellemesen telik az idő, fogy az út,
megállni is csak egy szarvasbogár miatt állunk meg: ahány
fotóapparát csak van nálunk, mind előkerül :-) Később aztán valahol sikerül lemenni a jelzésről,
de egy párhuzamos földúton kárpótlásként látunk olyan táblát,
amit nem lenne szabad :-) meg sarat is.
A lakott területre visszaérve
kellemes, nyugodt kisvárosi arcát mutatja Balatonfüred, aztán a
vörös-templomnál rátérünk a már ismert útra az állomásig.
Azért a szebb napokat látott
épületben lévő zeneiskola mellett még megállunk, hiszen érdekes
műalkotás látható a kertjében. Innen már csak pár perc a cél,
megkapjuk a kitűzőt és az emléklapot.
Panniéknak is van még idejük a
buszig, úgyhogy kitöltjük a totót, majd kijavítjuk a hibás
válaszokat :) A századik túrámat ad-hoc módon egy "túracsoki" elfogyasztásával ünnepeljük meg - no igen, sokkal szebb lett volna pl. a K100-zal ünnepelni, de minden nem sikerülhet, talán majd jövőre a 150. et sikerül :-)
Érkezik a tihanyi busz, Panniék
felszállnak, Szötskével integetünk :-)) majd mi is
szedelőzködünk, és elindulunk haza.
A leírást itthon átfutottam - no igen. Térkép, és a terepen való tájékozódás fontos ezen a túrán - amit helyismerettel rendelkező túratárssal (Szötske) is ki lehet váltani - ennek ellenére azért lehet kavarni, bár a jelzések többé-kevésbé jól követhetőek, nagyon cseles elágazás, betérés nincs az útvonalon - vagy csak én nem emlékezem rá.
Korábbi teljesítések: -
