Újabb év telt el, ismét összegyűltünk Dobogókőn, emlékezni. Az időjárás zord, a terep csúszós... Köszöntés az indulásnál, majd a kopjafához érve megkapjuk az emlékkitűzőt, elhangzik néhány mondat ismét, majd lent, az emléktábla alatt megpróbálunk mécseseket gyújtani - a szél fúj, alattomosan, de azért sikerül. Tovább indulunk, az ösvény nem könnyű akkor sem, ha jó az idő, s a gondolataink is vidámak - most nem így van, télies idő, csúszós ösvény, nehéz gondolatok...

Jövőre ismét itt leszünk, ha az égiek is úgy akarják!