Zelena Endre, 2010. márc. 10. 14:48
Don Bosco 56, azaz 60 -- egy -szerintem- nagyszerű első rendezés.
A
naptárban még 56km-rel szerepelt, aztán az útvonal pontosítása, illetve a
mérések alapján ez majd' 60km-re nőtt, ami ebben a kellemes melegben embert
próbáló táv. Óbudán igen korai és rövid rajtidőszak (rajt 6-7 között), a cél
este 9-kor zár. Oda-vissza számolgatás, ez húzós lesz, úgyhogy igyekszem korán
rajtolni. Tömeg nincs a rajtban, gördülékenyen megy a nevezés -- itt lehet
nyilatkozni arról, hogy a célban kér-e az ember főtt ételt -- ez utóbbit majd
ott kell fizetni -- én igennel válaszolok. Rajtszámként 059 kerül a lapomra, az
óra 6:35-öt mutat, és már indulhatok is.Otthon nyomtattam a teljes útvonalról
térképet (a túra GPS-trackje letölthető, így nincs nehéz dolgom) -- azt már
látom, hogy a szint 2/3-a a túra első felére koncentrálódik (ez jó), viszont a
maradékban van egy rész (Kőszikla -- Babál-hegy -- Sápi-völgy) ahol azért lesz
részünk némi "meglepiben".
Röviden az itinerről. A legfontosabb
információkat, az útvonal leírását, táv- és sizntadatokat, rendezői
elérhetőséget tartalmazza, továbbá egy leírást a túrák névadóiról, illetve az
útvonal nevezetességeiről. Térképet csak a Máriahalom utáni szakaszról. Utólag
visszatekintve sem a térképre, sem a leírásra nem volt szükség, az útvonal
korrekten ki lett szalagozva, sőt, szántóföldi részeken kis táblák mutatták a
helyes irányt.
A túra első része "vakon" teljesíthető: Kiscelli-kastély,
Mátyás-hegy, Hármas-határ-hegy, Virágos-nyereg, Kálvária (Buda határán, illetve
Hegedűs Róbert emléktúra érinti ellenkező irányból), Alsó-jegenye-völgy, S- a
Zsíros-hegyig (a kispistázásra csábító kunkor szabályos levágásával).
Mátyás-hegyen számfelírós pont, HHH-en szörpös édességes frissítőpont, a
Kálvárián "sima" ep. A Zsíros-hegyen opcionális frissítési lehetőség az EP-nek
helyt adó Muflonitatóban. Itt találkozom sok-sok ismerőssel, Nagyondinnye és
Jámbor épp indulnak, mondják, hogy majd utólérem őket -- eddig 20 percet hoztam
rajtuk. Az opcionális :) frissítés után elindulok, Nagy-szénás emlékfal
(feltételes pont -- lenne, de nincs), innen föl a csúcs felé messziről kiabál
felém egy "túratárs", azt tudakolva, hogy van-e az emlékfalnál pont? Rákérdezek,
hogy járt-e ott, mire teljesen természetesen válaszolja, hogy nem. Erre megvonom
a vállam, nem válaszolok neki, mire valami nem túl kellemeset dünnyög az orra
alatt... No mindegy. A Nagy-szénás tetején egy fiatal társaság ücsörög,
rákérdezek, hogy ők-e a pont, mire nevetve mondják, hogy nem, de ha kérek, akkor
rajzolnak a lapomra valamit -- kedvesek, aranyosak, veszik a lapot, kispista
után rögtön jobb lesz a kedvem. Ezt csak fokozza a Kutya-hegy felé a gyönyörű
táj, utána pedig a S-, illetve a Fehér-út, ahonnan ismét szalagozás segít (A
Nagy-szénás szigorú védelem alatt álló területén természetesen nem szalagoztak a
rendezők.). Ezen a szakaszon a túra telejsítését erősen nehezítő körülménnyel
találom szembe magamat: rengeteg finom, érett szeder és szamóca az út mellett --
nem is nagyom ki a lehetőséget, és legelek belőle itt-ott. Az eredi szakasz után
rét, szántóföld következik -- no meg erős napsütés, kalap fel, aztán gyerünk,
lassan a felén túl vagyunk! A táv fele Perbálnál következik, ahol frissítő- és
kajapontot is találunk a templom árnyékában. Itt is többféle szörp, zsíros-
rámás, lekváros kenyerek, kovászos ubi, lilahagyma a választék. A ponton -mint
eddig mindenütt- nagyon kedves, mosolygós fiatalok, körben a fűben pedig kissé
csoffadt túrázók -- itt érem utól Nagyondinnyét és Jámbort, akikkel némi étel-és
italfogyasztást követően együtt indulunk tovább, potban délután egykor. Gyors
számolgatás: nagyjából hat és fél óra az első fele, ha semmi nem jön közbe,
akkor sikerülni fog, bár a túra neheze (tájékozódásilag) még csak most jön.
Perbálon még beiktatunk egy privát frissítést is, aztán megyünk tovább (még)
lankadatlanul, így cirka egy óra múlva már a Nyakas-tetőnél lévő következő ep-n
vagyunk. Itt északnak fordulunk, majd további lehet, hogy kellemesebb időben
szép, de ebben a rekkenő hőségben kevés emléket hagyó szakasz után megérkezünk
Máriahalomra, ahonnan a rövidtávosok indultak. Nekünk itt nincs pont, így
megyünk tovább. A falu végén hirtelen jobbos, majd néhány kilométer után
következik a térképen már kiszúrt "meglepetés": Meredeken le, majd föl a
Kősziklához, ahol EP-t találunk, utána pedig meredeken le (szerencsére jórészt
ismét erdőben), majd egy szántóföld szélén fel a Babál-hegyre. A kőszikla előtt
"icipicit" utáltam az útvonal kiötlőjét, fent azonban a körpanoráma kárpótolt a
masszív emelkedőért: tényleg kár lett volna kihagyni ezt a csúcsot -- ugyanúgy,
mint a Babál-hegyet. Egy durva ereszkedést követően ismét ep, frissítési
lehetőséggel, a szokásos szörpválasztékkal -- itt azért ücsörgünk egy picit,
negyed hét, és még van tíz kilométer.
Picit azért nyikorogva, de tovább
indulunk, erdőszél, enyhe emelkedő, szántóföld széle, patakátkelés, majd hosszú
gyaloglás Nagysápig, ahol az utolsó ep-t találjuk. Itt eredeti lengyel tejkaramellával öntenek
belénk erőt a hátralévő kevesebb, mint négy kilométerre. Egy rövid privát
frissítés is belefér, majd az időt számolgatva (minden óra 45-kor megy a célból
kisbusz Dorogra, a következő óra 20-kor induló vonathoz) belehúzunk, hogy
vacsorázni is legyen idő. A nyugdíjasotthont megkerüljük, majd a szalag szerint
jobbra a feljárón be a célba. A lapomra 20:23 kerül, mint érkezési idő, megkapom
az oklevelet, kitűzőt, illetve egy ismertetőt a Szalézi rendházról, valamint egy
képet a túra névadójáról, Bosco Szent Jánosról. Vacsora paprikáskrumpli
kolbásszal, uborka, kenyér. Panni bólint, hogy persze, ahogy igérte, beférek, úgyhogy megvárom a zárást, aztán kocsiba ülünk, és elindulunk hazafelé.
Fárasztó volt, tikkasztó volt, de megérte:
lelkes, és a feladatukat korrekten, szívvel-lélekkel végző
rendezők/közreműködők, a sok szántóföld mellett is szép és emlékezetes tájak,
úgyhogy jövőre, pláne, hogy szeptemberben lesz, ismét eljövök, ha tehetem.
|
(2009.08.09 21:57:49)
|
|
|
