Röviden: így is lehet teljesítménytúrát csinálni! A rajtidőszak vége felé érek föl, nem sietek, a szintidő bőséges, az útvonal ismert. Gyors nevezés, igényes, színes térképpel kiegészített normális itiner (a távolságok a térképen vannak feltüntetve, a szintre vonatkozó infót első blikkre nem látom sehol...) -- igen, a 4. oldal alsó kb. 45%-a a támogatóké, viszont 700 (kedvezménnyel 600) Ft-ból normálisan nem lehetne tartani ezt a színvonalat. Veszek két könyvet, kapok néhány magazint, elpakolom, 9:15 körül indulok neki a körtúra jelzésen az Anna kápolna, majd az Erzsébet kilátó felé. A kilátóban az I. emeleten pecsételnek, körbesétálok kint, megnézem, hova fogunk még menni, aztán indulok lefelé.
P-, Szépjuhászné, itt privátban frissítek egyet :) majd neki a "rég nem látott" S- jelzésnek a Kaán Károly kilátóig. Itt némi dugó akad azért, de nem okoz gondot szépen megvárjuk egymást.
A Kis Hárs-hegy kilátóját kihagyom, elég sokan vannak ugyanis, bélyegzés lent, az asztalnál. S3S-ZcP-, és máris a Fekete Fej tetején kapom az aláírást a lapra, "picivel" lentebb, a karámoknál a bélyegzést, meg egy csokit. A P- kunkora által közrefogott fiatalos lombja csodás színekben pompázik, fotó is készül, majd egy apró kitérővel a gclige geoláda is levadászásra kerül. Vörös pocsolya a következő megálló, itt zsírkréta van, írok egy időt vele (12:05), majd indulok tovább a jól ismert P-P3Z3 kombón a Tarnai-pihenő felé. Ebből az irányból a P3 jobbos letérése nincs túl jól jelezve, illetve utána egy újabb jobbra tarts is benézhető -- itt be is várok néhány bizonytalankodó túratársat, majd robogok tovább.

A Tarnai-pihenőről megcsodálom a kilátást, majd rövid kapaszkodás a Z3-on a Csergezán-kilátóig, ahol a pont pont lent volt, úgyhogy a gyors pecsételéshez nem volt szükség lépcsőmászásra.

Innen már csak be kellett sétálni Nagykovácsiba -- a Z3 erdő széli szakasza most is gyönyörű, sajnálhatják azok, akik az erdőből kiérve jobbra tartva kihagyták ezt a részt.

A "Szabad Nagykovácsi Kavicsozó" után lassan aszfalt kúszik a lábunk alá, és párszáz m után a célban átvehetjük a túra díjazását, a "sehova be nem férő", nagyon szép és egyedi oklevelet, illetve az emblémázott bögrét vagy a kitűzőt, illetve a meleg ételre szóló bónt. A sonkás-tejfölös verziót választom, és nem bánom meg.
A végén leöblítem a maradék vizemmel, aztán irány a busz.

Nekem a tavalyi után idén is tetszett úgy a túra, mint a rendezés, jövőre remélem hasonlóan kellemes túrára jöhetek ismét.