Piros 50, immáron másodszor, avagy "itt a piros, hol a piros" az éjszakában

Későn ébredek, egy HÉV-et elengedek, szerencsére negyed kilenckor még ott vannak a rajtban, így 8:15-ös idővel elindulhatok. Nyugodt tempóban indulok, majd picit később konstatálom, hogy a Kevélyen a pont elvileg 9:55-ig működik -- 8km, kerek száz perc, úgyhogy kilépek picit. Ennek meg is lesz az eredménye, 9:38 kerül a papírra a Kevélyen. A Kevély-nyeregnél egy túratárs ücsörög és falatozik, majd szól, hogy jobbra menjek. Megköszönöm, és zúzok lefelé, itt lehet, és minél gyorsabban megyek az elején, annál kevesebbet kell majd lámpafénynél kóvályogni. A "zúzás" annyira jól ment, hogy a Csikóváralja feltételes ep-hez egy óra alatt odaérek, itt szörp és tejkaramella az ellátmány -- jó szolgálatot tesz az újratölthető túrabögrém :)
Néhány méterrel odébb sikeresen belerúgok az ösvény közepén meredező fatönkbe, aminek következtében rövid "imát" mormogok, megemlítve benne az ominózus fatönköt otthagyó favágó több családtagját... Picit bicegve nekivágok a hátralévő kb. 40km-nek, egy-két ismerőssel haladunk tovább a Tölgyikrek felé. Ezen a szakaszon kapunk némi csepergő záporocskát, egy srác elővesz egy esernyőt, de szerencsére sem erre, sem pedig a a hátizsákomban kucorgó kabátra nincs igazán szükség. Néhány gyorslábú futó (10-kor rajtoltak) elhúz mellettünk.
Tölgyikreknél pont, bélyegzés, ücsörgő-falatozó túrázók (valószinűleg a 35-ös távról), a pontos idő 11:40.

Sikárosi-rét következik, a túra egyik legszebb része: kevés hely van, ahol a körpanorámát gyakorlatilag nem zavarja az emberi kéz nyoma, itt egy magasles kivételével ez a helyzet. Rövid gyönyörködés a tájban, aztán indulás tovább.

A Szőke-forrás völgyében biciklisek jönnek szembe, megjegyzik, hogy de nagy a forgalom... Hát igen, vagyunk egy páran, bár én az 50-es táv (talán) utolsó indulójaként 64-es rajtszámot kaptam -- gondolom azért a babatávosok többen voltak.

Dömösig egy megálló van, a Szentfa-kápolna fölött egy feltételes EP, aztán némi aszfalt, és végre-végre a dömösi kajapont. Az asztal mindkét oldalán sok-sok ismerős arc, egy biccentés ide, egy köszönés oda, de nézzük, miből élünk: margarinos kenyér, felvágott, vegyes savanyúság, és némi speciálisan kezelt :-)) mazsola -- sajnos a kezelésére használt folyadék már elfogyott :-( így be kell érni kétféle szörppel.
Bónuszként kapok egy tejkaramellát is, majd nehezen, de nekivágok az túra egyik nehéz szakaszának. Az, hogy tele pocakkal kell menni, az csak az egyik nehézség... A Szakó-nyeregig ugyanis 4,6km-en kapunk a lábunkba bő 400m szintet.
No, ez a szakasz sem lesz "szívemcsücske", de sikerül abszolválni, bár 2-3 helyen be kell iktatni némi pihenőt. Az egyik ilyen Kristófcsik Ottó erdész kopjafája (Üdv az erdésznek!), bár itt nem elsősorban pihenési céllal áll meg az emberfia...

Szakó-nyeregnél pont, bélyegzés, majd nekivágok a majdnem utolsó kaptatónak. A gerincen itt-ott kellemetlenkedik a szél, de ez csak arra jó, hogy picit gyorsabban lépkedjek :)

Dobogókőn 15:57 kerül a lapra, banán a pocakba, és nyugalom a lélekbe, hiszen a célig van kb. 17,5km, amire a cél zárásáig maradt öt órám, bár a lámpás/elkavarásra alkalmas szakasz még előttem van. Röpke soproni eredetű frissítés a Matyiban, majd elindulok lefelé. Fagyoskatona után utolér Jazzkedvelő topictárs, aki a 85-ös távot célozta meg, Kopárig gyakorlatilag együtt megyünk.

Pilisszentkereszt után éjszakai üzemmódra váltunk, lámpákat bekapcs, és egyesült erővel figyeljük a jelzéseket, és a szalagokat. Pilisszántó szélénél egy pici bizonytalankodás, megnyugtatásként előkerül a GPS, bár csak annyira, hogy lássuk, hol vagyunk -- később még egy-két alkalommal amúgy biztatás vagy megerősítés gyanánt előveszem.

A Csévi-nyereghez hatra odaérünk, pecsételés, majd belemarkolhatunk a cukorkás dobozba. Kicsit később szembejövő forgalom -- majdnem elkerülték a pontot. Az Iluska-forrásnál előbb morcos ugatást hallunk, majd meglátjuk a fényt az esőbeállóban... Khm... Nem kéne éjjel az erdőben szabadon engedni a kutyákat... No mindegy, nem ep, úgyhogy megyünk tovább, a most már tényleg utolsó kaptató következik, utána még egy apró, ott, ahol a gázvezetéket építették... Aztán a forgalom zaját meghalljuk, egyre erősődik, aztán autók fénye... kis híd balra, majd parkoló, sátor, cél, adminisztráció, gulyás...19:50-et mutatott az óra, amikor beértem.

Szép, a rövid távon teljesen jól követhető útvonalon haladó túra, profi szervezéssel. Az éjszakai szakasz kritikusabb részein a szalagozás rengeteget segített, köszönet érte. Bár elfáradtam a végére, de egy csodálatos élménnyel gazdagabban buszozhattam hazafelé.