NaHáT túra Mikoviny Sámuel tiszteletére (32,5km)

Kicsit késve indultam, így csak 9:05 körül sikerült a rajtba érnem, ahol a kapun belépés után egy székre kirakva várta a résztvevőket a regisztrációs lapocska, amit -mire sorra kerül- kényelmesen kitölthet. A nevezés távonként külön asztaloknál történt, bár amikor én megérkeztem, a két rövidebb távnál álló jelentős létszámot épp terelték a 35-ös meg a nagyobb távok asztalai felé, hogy gyorsabban menjen a dolog. Nekem sikerült egy nagyobb csoport előtt nevezni a 35-re, így 9:15-kor elindulhattam a kék sáv jelzést követve. A rajtban kapott leírás több, mint részletes adatokkal szolgál a túra valamennyi távjáról, a közlekedési lehetőségekről, van benne szintmetszet, rendezői elérhetőség, meg az egyes túrák névadóinak az ismertetésére is sort kerítettek a szervezők. A térképvázlat, mivel valamennyi távot tartalmazza, csak vázlat, de ez a leírással együtt nem jelentett problémát.

A kék sávon fölfelé menni több, mint elégséges bemelegítés gyanánt, (a kilátás viszont csodálatos volt) viszont ez az ára annak, hogy a szint felét az első szakaszon letudja a túrázó, és utána egy kellemes séta legyen a túra -- kivéve az utolsó szakaszt, de arról majd később... Gyerekcsapatok előzgetése után a Szent Mihály-hegy nyergénél megkapom a második bélyegzést (az elsőt a rajtban), és még egy pici emelkedő után a kilátónál lehet gyönyörködni a tájban. A kilátóban csak azért nem, mert "teltház" van.

Innen Zebeggényig lejtő, a sárga-sárga háromszög elágnál (épp jókor...) utólér egy kollégám, aki az 50-en indult futva (jóval utánam persze), és útbaigazít.
A Trianon-emlékműtől szépen kiépített gyalogos szerpentin visz le Zebegénybe, kár, hogy sokan ronda eróziót okozva levágják a kanyarokat, és a gyerekeiket is erre biztatják... Tökfejek. Már nem ők, hanem amit Zebegényben látunk, ugyanis tökfesztivál zajlott éppen. Nyúlfarknyi nézelődés, majd (a túratársak között végzett nem reprezentatív felmérés alapján) gyakorlatilag kötelező rétesezés a Zebegényből egy hangulatos macskaköves utcán kifelé tartó zöld jelzésen. A zöld sáv nagyon szép helyeken vezet, többször átkelünk a patakon, látunk gszépen lekaszált réteket, amik terítve vannak az öszi kikerics virágaival.

Törökmező halastó előtt, ahol a zöldbe balról becsatlakozik a kék sáv, érkezik egy túratárs, aki már visszafelé tart - ő ma már másodszor jár itt, vele sétálok be a halastói ep-hoz, ahol jelentős számban tornyosulnak a zsíroskenyerek lilahagymával, illetve folyamatosan készül és kerül poharakba a tea. Egy apró gond van csak: aki pucolja a nagymát, az pecsétel, gyakorlatban csak kényelmetlen (neki), más gondot nem okoz.

A tó mellett szééép hosszú szalagokkal jól jelzett ösvényen kell haladni, egészen a piros sáv jelzésig, közben megmászva egy apróbb dombot. A piroson továbbhaladva a Kis Hanta patak EP következik, majd rövidesen az ep-n is előre jelzett elágazásnál balra fordulunk, a fonódó piros és sárga sáv jelzést követve, egészen Kóspallag központjáig. Itt is van része az embernek patakon való átkelésben, de mindegyikről elmondható, hogy köveken, farönkökön gyakorlatilag száraz lábbal megoldhatóak.

Kóspallag után kék sáv, majd az útelágazásnál ep, kapok egy bélyegzést meg egy almát. Némi aszfalt után a kék a magasba tör, megyünk mi is... Néhány biciklis húz el, majd ismét nyugalom tölti be a gyönyörű őszi erdőt. Nemsokára elérjük a túra picit problémás szakaszát: a kék ugyanis egy réten halad keresztül, és bár a rét közepén egy nagy fán ott a jelzés, ráadásul a földút is jól jelzi az irányt, nem szemben, hanem a kijártabb földúton jobbra tartva, a rét nagyjából legtávolabbi pontján jutunk be az erdőbe, és találunk újra jelzést. Néhány csipkebokron kívül semmi nincs, így festeni nem nagyon van mire, odafigyeléssel, vagy gps-sel nem jelenthet problémát ez sem.

Rövidesen ismerős szakaszhoz ereszkedünk le: a zöld sáv jelzésen vagyunk ismét, és a törökmezői halastó következik. Zsíroskenyér, tea igény szerint, majd "némi" emelkedő (csak hogy el ne felejtsük, hogy a Börzsönyben vagyunk...) a túristaházig. Jelzésváltás a kék sávra, hullámvasutazó, általában széles úton érkezünk el egy kellemetlen lejtőhöz, szerencsére a talaj épp csak annyira nedves, hogy elég puhán tompítsa a lépéseket.

A lejtőnek persze megkapjuk a böjtjét: Köves-mező előtt egy rendes emelkedő, két létrás kerítéssel spékelve... Mindkét létra mellett ki volt bontva a kerítés, de a ruhám épsége miatt inkább létráztam, bár nagyon nem kívántam már...

Kövesmezőnél szalagok mutatják az utat, egy emberes lejtővel indítva, majd beérve a faluba még kb. 1300 méter, és beértem a célba. 7:30 perc, frissen készült kitűző, választható színes oklevél, szóda, szörp, zsíroskenyér lilahagymával, illetve parizer az ellátmány a célbaérőknek.

Rövid falatozás, majd négy túratárssal autóba ültünk, és hazajöttünk.

Szervezés, útvonal, pontőrök, rendezők hozzáállása jeles, mivel pedig az időjárás is kegyes volt, így egy újabb túra, amire jövőre is el kell jönni, mert nagyon-nagyon jó túra volt.