Hogy is ünnepelhetné máshogy egy túraőrült :) a házassági évfordulóját, mint egy jó hangulató túrával :) No, azért a dolog nem ilyen egyszerű: összeszámoltam a TTMR pontjaimat, és az jött ki, hogy az ezüst minősítéshez bizony kell még pár pontocska - de egyáltalán nem bántam meg ezt a gyaloglatot, pláne, hogy körtúraként a logisztikája sem bonyolultabb egy faéknél.

Reggel tehát komótosan elautóztam a rajtba - hivatalos rajtzárás előtt 2-9 perccel már az ismerősök köszöntésén is túl voltam :) Minthogy számomra ismeretlen terepre merészkedtem, a seprűk (G(Dzsí), Petami, Vagdalthús) társaságában indultam el. Térképvázlatunk volt, itinerünk nem nagyon (elfogyott...), seprű helyett meg jóféle gyümölcspárlatot hoztak a kollégák :) Szomjan tehát biztosan nem veszhettünk :)

Egyhelyütt sikerült 2-9 méterrel a kijelölt út mellett haladni, de egyébként becsülettel útvonalkövettünk, és szedtük a szalagokat - meg írogattuk a lapunkra a feltett kérdésekre a helyesnek vélt válaszokat.
A Fáy-présház előtt Gethe Lacival diskuráltunk a túrázók szövegértési  problémáiról: Sokan nem tudták dekódolni az "almát vagy mandarint" kifejezést... Nekünk sikerült :)

A présház túrógombócát nem hagytuk ki - a túratársak párlatügyi vizsgálatot is tartottak - én nem, minthogy a célból autóval kívántam hazajutni, méghozzá olymódon, hogy a bal 1. ülést foglalom el.

A röpke falatozást követően némi bizonytalankodással bár, de leértünk a tó mellé, aztán tovább mentünk, mentünk, mendegéltünk... Aztán egyszer csak ott volt egy cukrászda Mogyoródon :) Pont ott pont, meg csokitorta várt minket.

Innen már nem volt sok előttünk, felmentünk valami kilátóba, aztán már sötétedett, amikor beton, aszfalt, cél... 17:59-kor.

Minthogy erről a túráról sem írtam anno semmit, így a fentiekhez felhasználtam Vagdalthús és Kékdroid beszámolóját - köszönet nekik a jó társaságért!