Röviden, tömören egy jó túrán voltam, úgy a túraútvonal, mint a leírás/segédlet, illetve az ellátás is nagyon jól eltalált volt. A túra weboldala még a kapott leírásnál is bővebb picit -- látszik, hogy jó szervezőgárda, jól szervezett, szívvel-lélekkel csinált túrájáról van szó.

6:45-os rajtidőt kaptam a túraleírásra, amiben rövid és részletes útvonalleírás, az egyes pontok között követendő jelzéseket, illetve a rész- és össz szint/távolság adatokat tartalmazó táblázat mellett a két táv szintmetszetét, és a tavalyi teljesítők névsorát találtuk. A lap utolsó oldalára még a dobogókői célből induló autóbuszok menetrendjét is megtalálhatta mindenki, így lehetett menet közben a buszokkal is kalkulálni.

Az első ep a Kőhegyen a th.-nál volt, ahol a bélyegzés mellett nagyon kedvesen teával kínálták a résztvevőkek. Innen A Vasas-szakadékhoz vezetett az út (némi oda-vissza szakasszal), itt gyors bélyegzés 8:15-kor, majd indulás tovább. A Lajos-forrásnál lévő tisztásra beérkező sárga jelzésnél az asztaloknál nagy főzőcskéhez készülődtek, no nem a szervezők, de az ottücsörgő úr már mosolyogva igazított mindenkit útba, hogy nem, nem ő az ep. :-)) A forrás melletti pontnál szőlőcukor volt az ellátmány.

Innen továbbindulva oda kellett figyelni az itiner szövegére, hogy az ember a helyes úton haladjon, de némi bizonytalankodás, meg egy túratárs integetése meghozta gyümölcsét, és nem sikerült elkavarnom.

Dömörkapuhoz érve egy szép bélyegző lenyomata volt a jutalmunk, majd némi aszfalt következett. Továbbhaladva szép erdei séta következett, majd három ep. gyors egymásutnában (Lenkó emlékmű -- szép bélyegző, Bükki puszta, Király-kút, illetve egy szelet csoki, ellátmányként.

A Király-kút után gyönyörű, a naptárnál talán néhány héttel előrébb járó erdőben, meg némi aszfalton jutottunk le Dömösre, ahol némi szalagozás segített megtalálni az ep.-t. A vendéglő előtt "etetőpont" is üzemelt, zsíroskenyér, csalamádé, vörös- és lilahagyma, piros arany volt az asztalon (ennyit jegyeztem meg), illetve volt pezsgőtabletta, valamint barackos süti is.

A túra következő szakasza a Duna-parton, illetve az ártéren haladt, némi (elegendő!) szalagozással Pilismarótig. A dunaparti szaksz az nagyon szép, utána viszont hosszú egyenes füldút vezet a kukoricás mellett, amit nincs mit tenni, végig kellett gyalogolni.

Pilismarót szélén egy majorban néhány mangalica, illetve birka volt látható, majd jött a falu, és benne az EP -- itt csak aláírást kaptunk.

A túra össz szintjének jelentős része még előttünk volt (itiner szerint bő 650m), a táv meg csak 9.3km, úgyhogy kellemes emelkedők következtek.

A túra másik "benézhető" pontja is itt van, erre a leírás is felhívja a figyelmet: A vascsövekből készölt híd után nem sokkal az út bal oldalán az aszfalton(!) van felfestve a jelzés letérését mutató nyíl. Innentől megkezdtük a felkapaszkodást a Szakó-hegy tetejére, sikerült is egy-két megállással feljutni, bár a keskeny ösvénytől a szekérútig sokféle szakasz váltogatta egymást, a jelzés itt is, mint a túrán végig jól követhető volt.

Miután a Szakó-hegyet megmásztuk, a Szakó-nyeregbe leereszkedve, majd onnan a piros sávon folytattuk az utunkat a célig. A piros sávon a Pilisi trappról ismerős keresztbe dőlt fa még a helyén van, ezen kívűl azonban innen már csak az egyre sűrűsödő túristaforgalomra kellett odafigyelni.

A célban a teljesítések számától függő kitűző és az emléklap mellé egy csoki is járt.

A teljes idő pontban kilenc óra lett (a végén némi belekocogással, futva érkeztünk csapatostól a célba), íy volt idő a busz indulásáig.

Kellems, bár fárasztó túra, a nehézségét abban látom, hogy a szint jelentős része a táv utolsó negyedére öszpontosul. Vízvételi lehetőség sok helyen van, több lakott területet is érint, így annak, aki esteleg feladja/kiszáll közben, annak sem kell nagyon sokat kóvályognia, mire tömegközlekedési eszközt talál.