Nézegettem a 40-es távot is, de picit soknak tartottam :) így maradt a babatáv. Kollégáim a 40-es távot tervezték, aztán nem lett belőle semmi. Elég későn indultam, így aztán szedni kellett a lábamat, hogy sehol ne késsem le a pontokat.
A Kevélyen ért az első komoly sokk: a tűz, amit korábban az iroda ablakából láttam a távolban, az itt pusztított - szomorú volt a látvány, egy-egy fotó, amit a mobilommal csináltam messze nem tudja a hangulatát bemutatni :-(
A Hosszú-hegy pontja pont nem ott volt, ahol kerestük, hanem picit távolabb, szerencsére a pontzárásról nem késtünk le.
Az idő kellemes volt, fotózgattam is, így aztán nem voltam túlzottan gyors - egészen szerpentin tetejéig, ahol konstatáltam, hogy a Pilis-nyeregben a pont hamarosan bezár, így kocogósra fogtam, mint később kiderült, fölöslegesen, mert a 100-asoknak zárt csak a pont... No mindegy, hol tapasztalja meg az ember először az idő vélt vagy valós szorítását, ha nem a Kinizsin? (Jó, tudom, a Mátrabércen...)
A vége 5:50 lett, ez a 27,2km/1010m figyelembe vételével talán nem is volt annyira rossz. Igaz a célban azért üldögélnem kellett egy picit, mielőtt nekivágtam az emelkedőnek...