A sok 80-as meg 40-es teljesítő után nem is tudom, merjek-e a 20-as távról írni :) "Kissé" megkésve érkeztem az erdőkertesi ovihoz -- pontosabban a _másik_ óvodához, két túratárssal -- 30km-en sikerült bő egy óráig autózni odáig... Telefonos segítség után kiderült, hogy a _másik_ ovit kell megcélozni. Bementünk, rögtön jött a kérdés, hogy mi most jövünk, vagy mennénk (A huszason az első ember akkorra már be is ért...)? Mondtuk, hogy mi még indulni szeretnénk: két 40-es, meg egy 20-as távról lenne szó... Saját idő terhére, szólt a figyelmeztetés, plusz a 40km-en induló párosnak az, hogy a 2. ep. bizonyosan be fog zárni, mielőtt odaérnek, de elfogadják a teljesítésüket anélkül is. Miután 100. indulóként megkaptam az igazólófüzetet a 20-as távra, konstatáltam, hogy 25 perc van az első ep. zárásáig, úgyhogy kocogósra fogtam imitt-amott (az aszfaltot egyébként is szerettem volna mielőbb magam mögött hagyni), és némi késéssel ugyan, de szerencsére még ottértem a pontőrt a Nagy erdőnél. Itt ért utól a velem egyszerre nevező páros (a nevezés után még szedelőzködtek egy kicsit);  ők itt elköszöntek, és kocogtak tovább, én pedig mentem tovább a piros jelzésen a kellemes erdőben. (Ahol a két táv elágazott egymástól, a fára kirakott tábla jelezte, hogy kinek, merre kell mennie.)

A Piros keresztre fordulást majdnem eltoltam, de a kirakott szalag segített (a rajtnál azt mondták, hogy 500 szalag lett kirakva a teljes (20-40-80) útvonalra) a helyes irányba tartani.

A következő eltéveszthető hely a zöld sávon az útról balra letérés -- lett volna, ha a leírás, meg egy jó helyre rakott szalag nem figyelmeztetett volna rá, így itt (is) minimálisra csökkent az elkavarás esélye. Innen némileg valóban gazos/bozótos szakasz jött, majd nyílt terep, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a túra hátralévő részére (is). Sokat nem nézelődtem, mert iszonyatosan tűzött a nap, bár némi szellő segített elviselhetővé tenni a hőséget.

Vácegresen pici vízvételezés, majd némi aszfaltút után balra letérés a feszület után. Itt picit hiányzott a szalag, de az útvonal "adta magát", úgyhogy itt sem volt gond.

Az Egres-pataknál lévő ep-n félliteres palackos vizet, illetve croissan volt az ellátmány, vizet nem kértem, a péksütemény fincsi volt, jól is jött némi energiapótlásként.

A patakon átkelve ismét lehetett barátkozni a homokkal, némi szalag, néhány jelzés, egy elhagyott gyakorlótér, majd Háromháznál ismét egy rövidke aszfalt. A házakat (meg egy igen hangos zenével "csábító" kocsmát elhagyva a balre letérő jelzést követve ismét erdő, nomeg némi emelkedő következett. Itt utólért egy 40-es távon induló szűkszavú túratárs, aztán le is hagyott.

A Lovarda ep-on citromos és sima víz várta az inkább nagyobb, mint kisebb mértékben tikkadozó túrázókat. Itt vettem hasznát a Szurdok túrán kapott bögrémnek -- nem kellett plusz hulladékot -- amiből sajnos az útvonal mentén sokhelyen lehetett kisebb-nagyobb kupacokat látni -- termelni. Némi beszélgetést követően nekivágtam az utolsó szakasznak. A geotoronynál néhány fotó erejéig megálltam, aztán egy-két elkeverés-gyanús elágazást sikerrel véve egy irtás szélén kapszkodás felfelé: na, ez a szakasz sem lesz a kedvencem :-( A túloldalon menetelés lefelé, majd jött a "hőn szeretett" aszfalt, szerencsére nem hosszan, bár pont elég volt belőle :)

A célba nagyjából 5 óra alatt sikerült beérni, ez nagyjából 4-es átlag, bár ebben az időben a 3. ep-n töltött húsz perc is benne van. A célban virsli mustárral és/vagy ketchup-pal és kenyérrel, illetve egy kellemes jégnyalóka volt a jutalom, illetve lehetett választani kétféle kitűző közül.

A túra után rám még várt mintegy 180km autózás, úgyhogy gyorsan elköszöntem, és indultam -- Galgamácsán áthaladva láttam néhány, a 80-as távval birkózó túratársat az autóból: csak gratulálni tudok nekik, meg mindenkinek, aki azon a távon indult a kitartásukhoz.

A rendezés, már amennyit én láttam belőle nagyon jó volt. A szalagozás sehol sem tolakodó "kézenfogós", mindenütt annyi, amennyi ahoz kellett, hogy az esetleges bizonytalanságokat helyrerakja. A túraleírás hasonlóképp: nem szájbarágósan, a lényeges pontokat kiemelve segítette a túrát.

Összefoglalva: a túra nehézsége a döglesztő melegben keresendő, az útvonal kijelölésén, a rendezésen látszott, hogy nem "elsőbálozók" szárnypróbálgatásáról van szó, hanem egy profin megszervezett élményt adó túráról, egy talán kevésbé járt területen. Remélem, sokáig élvezhetjük még ezeket a túrákat!